Elfogadtam, hogy sampont kell majd vásárolnom, hajat kell mosnom időnként. (Hartay Csaba interjúparódiája)
Nagy szerencséje van.
Igen, tudom. Ott ültem a fésűszobában, amikor mondják, hogy eltörölték a hajbeültetést. Addigra olyan ideges voltam, hogy a maradék három szál hajam is megőszült, majd kihullott.
Hogyan viszonyult a hajbeültetéshez?
Először összeomlottam. Amikor az őszparókás bíró kimondta, hogy hajbeültetés, azt hittem, rosszul hallok, majdnem elájultam. Utána beletörődtem. Tudtam, hogy egyszer vége. Vége a kopaszságomnak. Belenyugodtam, hogy biztos megérdemlem a hajat. Elképzeltem magam egy másik világban, ahogy fújja a szél a dús, hosszú loboncomat. Elfogadtam, hogy sampont kell majd vásárolnom, hajat kell mosnom időnként. Nagyon morbid, de a hajbeültetéstől való félelmeim miatt eleinte hallucinációim voltak, Koncz Zsuzsát láttam magam előtt, ahogy lobog a nagy haja.
És ahhoz mit szól, hogy sokan máris a hajbeültetés visszaállítása mellett kampányolnak?
Azt, hogy hiú kopasz mind. Nem tudják, mit beszélnek. Egy fejnek joga van a kopaszságához. Ez alapvető emberi jog.
De mégis, mit tett, amiért eredetileg hajbeültetést szabtak ki önre?
Lefogtam egy fodrászt, kikötöztem, és három napon át végtelenítve lejátszottam neki az Illés együttestől Az ész a fontos, nem a haj című számot.
Megbánta tettét?
Hajjaj!
