Mióta a Gutenberg-galaxis ragyog az égen, nem volt ilyen égető a kérdés. Az olvasók száma évszázadokon át lassan, de biztosan nőtt, olvasás előkelő helyet foglalt el a szabadidős tevékenységek sorrendjében, hallelúja.
(Mészöly Ági írása)
Ám az elmúlt ötven év, a tévé, majd a számítógép és az internet kommercializálódása ezt a trendet legalábbis lassítani látszik. Pedagógusok, kiadók, irodalmárok és kutatók elmélkednek e folyamat visszafordításának (de legalábbis lassításának) lehetőségein.
Az alábbiakban hétköznapi és tudományosan megalapozott praktikákat, tippeket kínálunk azoknak a szülőknek, akik szeretnék, hogy csemetéik életében – a Kids Network és az online RPG mellett – az írott szó, a könyv, a kortárs és klasszikus irodalom is helyet kapjon. Tesszük ezt a kor kihívásainak megfelelően mozaikszerű, rövid részekkel, a kérdést több szempontból megvilágítva – és természetesen, mint jó sorozathoz illik, dupla résszel indítva.)
Cipeld irodalmi eseményekre!
Író Cimborák a Két Egérben
Mint például az Író Cimborák felolvasóestje volt 22.-én, pénteken a Két Egérben. Az egyre népszerűbb blog szerzői a tavaly ültetett mesefa legzamatosabb gyümölcseiből kínáltak kóstolót (szerencsére efféle képzavarok nélkül!). És persze másból is, hiszen ez szülinapi felolvasás volt, így tortával is kecsegtették a vállalkozó kedvű hallgatóságot – talán ezért is bizonyult kellemesen szűkösnek a könyvesbolt galériája.
Külön öröm volt a szerzőknek, hogy ezen az estén nem csak érdeklődő szakmabeli felnőttek, hanem a megcélzott olvasó-hallgatóréteg képviselői is jelen voltak jócskán. Még akkor is, ha ficeregtek, kiöntötték az üdítőt, és időnként kéretlenül is interaktívvá változtatták a pontos forgatókönyvvel tervezett mesemarathont.
A felolvasás során próza és vers váltogatja egymást, közben fuvolaszó (Bene Bálint jóvoltából), és tapsvihar. A közönség igencsak értő, megfelelő helyen nevet, izgul, ámul.
A műsor végén a szerzők virtuálisan elfújják a tortán a gyertyát, aztán önfeledt evésivásba megy át az esemény. És közben lehet dedikáltatni, kedvenc szerzővel beszélgetni a kicsiknek, ha még nem volt elég, szakmázni a nagyoknak, újra átbeszélni a Kortárs Gyermekirodalmi Napokat, gratulálni az Aranyvackor – díjazott Turbuly Lilla és Tasnádi Emese cimboráknak. És az is kiderül, hogy egy könyvesboltban igenis leget bújócskázni is, főképp, ha a tulajdonos olyan nagyvonalú, mint Mészáros János. A szülők alig tudják hazavonszolni a tortaevős-bújócskázós felolvasóestről a gyerekeket. És biztos, hogy az élmény tovább megmarad, mint a februári egynapos hó.
(Író Cimborák felolvasás: 2013, 02. 22., Két Egér Könyvesbolt. Felolvasott: Csík Mónika, Turbuly Lilla, Tasnádi Emese, Simon Réka Zsuzsanna, Bertóti Johanna, Nyulász Péter, Dóka Péter, Dávid Ádám, Miklya Zsolt. Installáció: Bódi Kati grafikusművész, fuvola: Bene Bálint, technika: Koppány Csaba).
Zalán Tibor a Mesemúzeumban
Zalán Tibor a Budapesti Bábszínház felkérésére írta A rettentő görög vitéz című verses drámáját. A Mesemúzeum február 23-ra hívta meg a szerzőt, hogy ifjú olvasóival beszélgessen.
Az esemény kevésbé volt agyonszervezett, mit a fentebb említett felolvasás, de Zalán Tibor öreg róka a nyikhaj írócimbikhez képest: kitűnően kezelte a fiatal olvasók és nem-olvasók esetlenségét és reakcióit. Először egy kis mitológiai kalauzzal hozta közelebb a gyerekhez Tézeusz történetét, majd átevezett a kortárs gyermekirodalom vizeire, és a hallgatóságot faggatta olvasmányélményeiről.
Már épp kezdett mindenki belemelegedni a beszélgetésbe, amikor megérkezett a Petőfi Irodalmi Múzeumból a Kisvackor pályázat győztes csapata, a budapesti Lemhényi Dezső Általános iskola másodikosai, akik a pályázatra éppen Zalán Tibor görög vitézét dolgozták át – Rettegő görög vitéz címen. Az író-olvasó találkozó itt drámai fordulatot vett, ugyanis a gyerekek – Takács Boglárka ifjú költő-kollega vezetésével – önként és dalolva előadták az átiratot a Mesemúzeum színpadán is.
Bár az eredeti darabot viszonylag kevesen látták, ez a rövid paródia mindenkit meggyőzött, hogy érdemes megnézni az eredetit is. A találkozó önfeledt és közvetlen beszélgetésbe torkollott szerzők, ifjú olvasók és szülők között, s olyannyira hatékonynak bizonyult, hogy e sorok szerzője csak az rántott hús teljes elhűlésének rémével tudta lebeszélni gyermekeit arról, hogy „most azonnal menjünk egy könyvesboltba, és vegyünk meg minden Zalán Tibort!” .
