Ez egy papír arról, hogy nincsenek nemi betegségeim… Sárközi Richárd Sepercese
A vasszerkezetes óra elütötte a 19-et a pályaudvaron. A fiú hosszú ballonkabátban várakozott a sakkozók előtt, háta mögött zavart tekintetű újságos rendezgette a lapokat téma szerint, majd színek szerint, végül ábécés sorrendbe. Napilapból formált tölcsérből ette a fiú a minifánkokat fogpiszkálóval. A rózsát, amiben a lánnyal megállapodtak, elfelejtette. Szája csupa olaj volt, a kabátja ujját használta törlésre, mikor a lány elment mellette. Azóta se tudja, hogyan, de felismerte. Ő küldött képet magáról, a lány nem.
Utána vetette magát, megszólította és megkínálta fánkkal. A csevegés egy kávézóban folytatódott, ahol a fiú dokumentumokat, fotókat, könyvet kapott elő a hátizsákjából, és a lány orra alá nyomta.
– Mik ezek? – kérdezte a lány.
– Ez például a kedvenc könyvem – mutatta a fiú mosolyogva a jellegtelen sci-fit.- Ez egy papír arról, hogy nincsenek nemi betegségeim, ez pár kép a gyerekkoromból, meztelen is van közte, természetesen, illetve itt egy ajánlás a volt barátnőmtől.
A lány félve hajtogatta szét a gépelt lapot, halkan olvasott, majd az írás végét hangosan is megismételte, hátha mégsem az áll a papíron, ami:
– Habár az ágyban nem túl kreatív, a végletekig kitart. Onnan lehet tudni, orgazmusközeli állapotban van, hogy sziszeg, mint amikor ereszt a csap. Mikor ejakulál, a szekrényajtó nyikorgásához hasonló hangokat hallatt…
– Ez az én portfólióm! – mondta a fiú, és azóta együtt élnek.
