Ma délután minden eddiginél kézzelfoghatóbban tudtam, hogy február van. Ez a bizonyosság kitartott még néhány percig. Megfordítottam a naptárt, és írni kezdtem a hátlapjára. [Podmaniczky Szilárd verse és fotója a Balaton partján]
ösztön és szex
február van
napok óta olvad
embernyi hófoltok az átázott fűben
mint megannyi elfáradt tornatanár
a verebek meghíztak
a cinegék színes tollakra hullnak
a motoros fűrész hangját fölváltja
a baltasuhogás
a tévében meccs van
piros kesztyűben fejelnek a törökök
a németeken sötét mez
két sípszó között száguldozó egyenruhák
tegnap már tavasz volt
átsütött a nap az ágakon
a nedves levegőben láthatatlan
kismadár fütyörészett
az autók port vertek
a postás biciklivel a lejtőn
több száz nyugdíjjal szállt
majd fű nő ott
ahol tavaly nem volt
és keressük a parti úton
a kivágott fák lábnyomát
galambpár a dróton
odalent macska figyel
ösztön és szex
és megváltozott közbiztonság
