Archív

A történetmesélés örök, a technológia változik – Beszélgetés Rácz Zsuzsával

“Írónak lenni mindenképpen misztikus értelmiségi pozíció.” (Mészöly Ági kérdezi Rácz Zsuzsát.)Racz zs 1

Mikor dőlt el, hogy a fogalmazás tanórákon kívül is szívesen foglalkozol mondatok egymás-után-pakolásával?

Professzionálisan először a Magyar Rádióban foglalkoztam ezzel, igaz, akkor főképp jegyzeteket írtam. De spirituálisan hetedikes koromban dőlt el minden, amikor egy kockás spirálfüzetbe leírtam első regényemet. Már nem is tudom, pontosanmiről szólt, de csodás, egzotikus tájakon játszódott. Ha jól emlékszem, fel is olvastam belőle magyar órán.

Kinek mutattad meg az első „zsengéket”?

Az osztálytársaimnak, barátaimnak. Az ominózus spirálfüzet kézről-kézre járt, míg valaki egyszer csak nem adta vissza. Így hát ez a minden bizonnyal fantasztikus mű örökre elveszett.

Van-e olyasvalaki, akit mesterednek nevezel?

Kifejezetten írásban sajnos nem nevezhetek senkit mesteremnek, de átvitt értelemben talán így nevezhetem Sue Townsendet vagy Nick Hornbyt. De szerencsére nem maradt ki a klasszikus mester-tanítvány kapcsolat sem az életemből: a rádióban Kepes Andrástól tanultam a legtöbbet a szakmáról.

Tudatosan készültél az írói pályára?

Hát nem, kicsit sem.

Melyik írásod jelent meg először nyomtatásban?

Fogalmam sincs, mert a rádióba írtam…

Mit szeretsz az írásban, mint munkában, a legjobban?

Azt a megváltozott tudatállapotot, amit az ember alkotás közben érez. Nevezhetjük flow-nak, kegyelmi állapotnak egyaránt. Számomra ez a legkülönlegesebb az írásban.

Mit a legkevésbé?

Az egyedüllétet… azaz nem, a csapatmunka hiányát.

Jelent-e számodra felelősséget az írás?

Írónak lenni mindenképpen misztikus értelmiségi pozíció. Egyaránt jelent társadalmi személyes felelősséget is, ezt a kettőt semmiképp sem lehet elválasztani. Ugyanakkor ez a felelősség néha túl nagy teher, igyekszem „kordában tartani” a felelősségvállalást.

Racz zs 2Vannak, akik azt állítják, hogy az irodalom, mint művészeti ág végnapjait éli. Mások szerint korai még kongatni a vészharangot. Neked mi a véleményed?

Történetmesélés örök, a technológia fog változni… Az alkotóknak és az olvasóknap persze alkalmazkodni kell a megváltozott viszonyokhoz.

El tudod képzelni, hogy a magyaron kívül más nyelven is alkoss?

El. Jól beszélek angolul, bár ahhoz, hogy más nyelven alkossak, azon a nyelvterületen kellene élnem.

Hogyan egyezteted össze családodat és írói karrieredet?

Sehogy. Mission impossible.

Szerinted a gyermekeid kivételezett helyzetben vannak azért, mert az anyukájuk író?

A lányaim mindenképpen kivételezett helyzetben vannak, csak nem tudom, hogy azért, mert író vagyok, vagy azért, mert ennyire jó fej vagyok… Az biztosan kivételes helyzet, hogy 4000 könyvvel egy légtérben nőnek fel. Manapság kiváltság a könyvek jelenléte és elérhetősége. Emellett olyan ironikus világszemléletet kapnak, ami elválaszthatatlan az írásaimtól

Mi lenne az a három könyv, amit kötelezővé tennél alsóban/felsőben/középiskolában?

Adrian Mole életkornak megfelelő naplói folyamatosan… Bár Sue Townsend nem tartozik a kanonizált klasszikus irodalomba, a könyveit olvasva rá kell jönnöm, hogy mindig újabb és újabb rétegeket fedezek fel ezekben a látszólag könnyed történetekben. Van benne minden: feminizmus, társadalomkritika – a világ kicsiben.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top