A szerzőpáros nem terheli a cselekményt – egy házasság, tönkremenetele és az újrakezdés történetét – árnyalt problémakezeléssel. (Mészöly Ági krtikája Eef Rombaut – Emma Thyssen: Szívszerelem című könyívéről)
„A gyerek? Egész jól viseli!” – áltatja magát a válófélben lévő szülő. Miért viselné rosszul, mindent megteszünk, hogy a lehető legkevésbé sérüljön, ugyan, alapjában véve nem változik semmi.
Miért viselné rosszul, a világ dől körülötte szanaszét.
Segíthet egy ilyen helyzetben egy könyv? Nyújthat fogódzót a belga (flamand) szerzőpáros viccesen illusztrált mesekönyve (és ha igen, kinek), amikor – akárhogy szeretném, lehetetlen elkerülni a patetikus szavakat – minden, ami a gyerek számára biztos és fontos volt, megkérdőjeleződik, érvényét veszti, megy a levesbe, bocs?
Efféle érzésekkel kézbe venni egy könyvet nem jó ómen, ez előítéletnek is mondható akár, ajaj. Aztán azon kapom magam, hogy kuncogok: szöveg és a rajzok ötletesek, egyszerre használják a klasszikus mesék és a modern nemi szerepek kliséit, de újraértelmezik, meghaladják mindkettőt. Mindezt kedves, nem túlbonyolított, igényes mondatokban (fordította: Szabó T. Anna), ötéveseknek, sőt, kisebbeknek is tökéletesen követhetően. A szerzőpáros nem terheli a cselekményt – egy házasság, tönkremenetele és az újrakezdés történetét – árnyalt problémakezeléssel. Egyszerüen meséli el, sőt,a modernnek nevezhető családfelbomlás-témához képest meglepően ragaszkodik a konvencionális nemi szerepekhez (a lány sikít és megmentik, a fiú megold, szerel). Ettől berzenkedem, az egyszerűsítéstől, meg a konvencióktól is, ki ne lett volna szívzűrös helyzetben, ki ne tudná, milyen végtelenül bonyolult ez az egész.
Már a helyzetben lévő, azt alakító, cselekvő felnőttnek. Annak bonyolult, de a passzív, cselekvésképtelen gyerekek számára az egész válás-mizéria pontosan olyan egyszerű, ahogy ezt a Szívszerelemben leírják nekik (nekik?). A közös élet boldog és sütiillatú, a gaz harmadik (a csajszi, aki ellopja apát), gonosz és értéktelen, a szenvedő anya nem tehet semmiről. A szerzők tökéletesen érzékelik, hogy a gyerek – még a tíz-tizenkét éves is – hasonló szituációban egyszerűen képtelen árnyaltan látni a dolgokat, nem tudja és nem akarja megérteni a helyzet finom rétegeit. Egy kisgyereknek pontosan ilyen egyszerű az egész, és – ezt döbbenetes pszichológiai érzékkel mutatja be a könyv – minden egyes árnyalat, minden finomság csak megnehezíti a válás traumájának feldolgozását.
Abban a pillanatban, ahogy ez tudatosul bennem mint felnőtt olvasóban, minden klappol a Szívszerelemben. Elismeréssel adózom, bólogatok, eszembe jut a válófélben lévő barátnőm, na, neki meg kell vennie mindenképpen, olvassa fel a fiának, így egyszerűen, ne próbálja meg megértetni és elmagyarázni a kölöknek a felfoghatatlant. Inkább mélyedjen el szépen ő a könyv függelékében, amit Pollák Éva szakpszichológus állított össze, és ami (megint csak végtelenül) egyszerű, de éppen ezért hasznos és használható tanácsokat, továbbgondolásra és beszélgetésre való kérdéseket ad a szülők kezébe. Mert, bár „öt éven felülieknek” szól a könyv, valójában a szülőknek segít, s csak rajtuk keresztül a gyerekeknek. Megmutatja, hogyan éli meg egy gyerek a szerelem, a válás, az újrakezdés szentháromságát, és a felnőtt, ha felfogja ezt, könnyebben támogathatja gyermekét a krízishelyzetben (vagy legalább is nem támaszt majd vele szemben olyan irreális elvárásokat, hogy „értsen meg” bármit is).
Erre a kérdésre először két kamaszlány – saját és lízingelt, jócskán öt év fölött – adja az első pozitív választ. A Városliget – Kispest viszonylaton, a kocsiban olvassák fel maguknak-egymásnak a Szívszerelmet. Nevetnek és sikongatnak, cuki, tök aranyos, jaj, de hülye a csajszi! Az illusztrációtól teljesen kész vannak, anya, figyeld a sárga dínót, hát ez haláli. A kisebb srácok otthon már kimértebbek, mi ez az ovisoknak való szívecskés vacak, de azért csak belenéznek, és Mosószóda meg Csillagokháborúja Lovagoknak nem tudnak ellenállni ők sem. Aztán valahogy nyoma vész a kötetnek, kajtatom a lakásban, ki látta, de nem jelentkezik senki.
A nagykamasz íróasztalán találok rá, Joseph Heller és a négyjegyű függvénytáblázat között. Dohogva gyűjtöm be, nekem ezzel még dolgom volna, magyarázom a fiamnak, meg sem hallja, életkori sajátosság ez, meg a fülhallgató a fején.
Esetleg meghallja mégis. Anya, ne merészelj erről rosszat írni, szól utánam, ez a könyv baromi helyes.
Csimota Kiadó, 2013
Fordította: Szabó T. Anna
124 oldal
240 x 240, keménytábla, cérnafűzött
ISBN: 978-963-9 57-4
5 éves kortól
3490 Ft
