Emlékszünk még a múlt évi nagy felhajtásra, ami a maja naptárváltozást kísérte és világvégét jósolt. A maja kultúra motívumait felhasználó Ezüst Gy. Zoltán festőművész kiállítása alkalmat teremt arra, hogy a prekolumbiánus kultúrát felidézzük. A budapesti Cervantes Intézetben február 7-én megnyílt tárlatra egy hónapig várják a látogatókat.
Szilágyi Gábor művészettörténész bevezető ismertetőjéből megtudhattuk, a művész a kilencvenes évek elején járt közép-amerikai országokban. Ezüst Gy. Zoltán több hónapot töltött a Yucatán félszigeten, ahol ősi templomokban tanulmányozta a régi egyiptomihoz hasonlatos misztikus, matematikában, csillagászatban fejlett kultúrát. Két évtizede jelenik meg munkáiban az itt felfedezett világ: maszk, csontvázak, vörösben úszó hátterek, kinyúló karok. A művészettörténész felidézte, Siófokon rendeztek néhány éve mexikói fotókiállítást, ahol a halál esztétikai, szürreális ábrázolásával jelenítették meg a spanyol hódítók óta ismert maja halálkultuszt.
A kiállítás képeinek közös nevezője az elvágyódás, a távoli keresése, a jelentől való különös eloldódás. Kulcsszó az időtlenség. A változás nem hagy nyomot, mint ahogyan a mexikói piramisok évszázadok óta léteznek, kimozdíthatatlanok az időből. Formailag lefegyverző grafikai tudással kapjuk mindezek megjelenítését a „2012 a maja jóslatok éve volt” kiállítás képein.
Az eseményen köszöntőt mondott a Cervantes Intézet igazgatónője, Rosa María Sánchez Cascado-Nogales, aki hangsúlyozta a társadalmak közti kapcsolat fontosságát. Mexikó nagykövete, Isabel Bárbara Téllez Rosete örömét fejezte ki, hogy Mexikó művészete a magyar festő munkáin át közvetítést kap az itteni közönség felé, és külön köszönetét fejezte ki Spanyolország nagykövetének, aki megtisztelte jelenlétével a megnyitót.
Herold Eszter társulata nagy sikert aratott táncbemutatóján mintha egy ősi maja rítus bontakozott volna ki. A ritmushangszerrel kísért lenyűgöző „Tentechleti” című mozgásszínházi előadásban borzongatóan ismerős ösztönöket, félelmet, extázist, ezek időtlenségét érzékelhettük, méltó társművészeti bevezetőként a festmények világához.
