Nem nyomdahiba, nincs tévedés: még mindig a gyors meggazdagodás távoktató tanfolyamán vesz részt kedves szegény sorsú olvasónk. (Nógrádi Gábor Hogyan lehetünk milliárdosok? sorozata)
Sőt! Most ismertetendő módszerünk talán nem is ismeretlen. A szakirodalomba zemplényionizmus néven vonult be.
Lényege: kölcsönkérni, majd a kétszeresét megadni, újra kölcsönkérni egy nagyobb összeget, s újra a kétszeresét megadni, majd újra kölcsönkérni milliókat, s nem megadni.
Miután személyes felelősséget érzek minden olvasóm, minden tanítványom iránt, úgy döntöttem, hogy nem javasolok számukra olyan – mástól tanult – meggazdagodási módszert, amit nem próbálok ki. Feláldozom magam: legyek először én milliárdos, ha lehet.
A kezdet egyszerű volt: egy kedves és takarékos ismerősömtől kölcsönkértem ötvenezer forintot azzal, hogy százezret adok vissza egy héten belül. Ismerősöm egy picit ódzkodott, ugyanis már egy éve tartoztam neki húszezer forinttal. Amikor azonban aláírtam egy papírt miszerint negyven ezret kértem tőle kölcsön, ideadta a húszat. A módszer szabályait betartva – miután eladtam a tévénket – pontosan egy hét múlva megadtam ismerősömnek a százezret. Vártam egy hetet, hogy a bizalom szétáradhasson az ereiben, majd újra felkerestem és kértem tőle félmilliót. Az elismervényben persze az állt, hogy három napon belül egymilliót adok neki vissza. Így is történt. Sikerült villámgyorsan pénzzé tennem a Suzukimat és ismerősöm elégedett arccal tette el a három nap alatt száz százalékos nyereséget fialó pénzét. Ekkor megtáltosodtam és két nap múlva beállítottam hozzá. Ötmilliót kértem egy hétre ismét kétszeres pénzt ígérve.
Ismerősöm bizalma ekkor már olyan nagy volt, hogy akár tízmilliót is kölcsönadott volna, de én ragaszkodtam az öt milkóhoz.
Miután a pénzt megkaptam, bevallom, megfordult a fejemben, hogy felhúzom a nyúlcipőt, elmegyek a Kanári szigetekre, és ott élek, ameddig tart a pénz, de aztán arra gondoltam, hogy mi az az ötmilliós nyereség, amikor húsz is lehet?! Gyorsan eladtam a lakásunkat bagóért – minek az? Sokkal szebbet veszek majd! – és siettem megadni a pénzt.
Ezután azonban már két hetet vártam, hadd örülje ki magát szegény balek, hogy ennyit nyert rajtam.
Mondanom sem kell, hogy tűkön ültem. Lakás híján ugyanis a családommal együtt az anyósomékhoz költöztünk, ahol is az anyósom folyamatosan arról próbálta a lányát meggyőzni, hogy milyen hülye veje van.
Végre letelt a két hét. Nyugalmat erőltettem magamra és felhívtam a pénzeszsákomat telefonon. Egy hölgy vette fel a kagylót. A házvezetőnő volt. Azt mondta, hogy ismerősöm a Kanári szigeteken nyaral a családjával egy évig, mert váratlanul nagyobb pénzösszeghez jutott, de engem személyesen csókoltat.
Mit mondhatok kedves tanítványaim?
Úgy látszik, a zemplényionizmushoz egy Zemplényire van szükség.
