Jelentősen nőtt a Műcsarnok látogatottsága és programjainak száma, a kiállításai fontos diskurzusokat indítottak el az utóbbi két évben, ami azt jelzi, hogy az intézmény jó irányba indult el – mondta Gulyás Gábor, a kortárs kiállítóhely decemberben leköszönt igazgatója az MTI-nek adott interjúban.
„Az idő nagyon kevés volt, egy művészeti intézmény saját karakterét egy új vezetővel általában a harmadik-negyedik évre alakítja ki. Ebből a szempontból tehát korai a váltás, ám az talán kirajzolódott, milyen irányba indult el a Műcsarnok” – értékelt az igazgató. Emlékeztetett arra, hogy jelentősen nőtt a látogatottság – a korábbi 28 ezer után tavalyelőtt 48 ezren váltottak jegyet, tavaly pedig több mint 70 ezren -, és kiemelkedően sok, négyszáz társművészeti programot rendeztek.
Átalakult a kiállítási struktúra, például olyan tematikus tárlatok is nyíltak, amelyek aktuális társadalmi kérdésekkel foglalkoztak, és bevonzottak olyan látogatókat is, akik egyébként aligha jöttek volna el egy kortárs tárlatra – fűzte hozzá.
„Ilyen volt a Bizottság-kiállítás témája, a nyolcvanas évek, a kádárizmussal szembeni passzív ellenállás emlékezete, pontosabban emlékezés és emlékezet viszonya. A Mi a magyar? szintén egy olyan kérdést tett fel, amely körül sok a zavar mostanában, ahogyan azt a reakciók is megmutatták. Nem azokra gondolok, akiket irritál a nemzetben való gondolkodás vagy akik a nemzeti önazonossághoz való viszonyukat legfeljebb patetikus, ám lapos szentenciákban képesek megjeleníteni, bár kétségkívül e két csoport képviselői a leghangosabbak, engem egyik viszonyulás sem hoz lázba” – tekintett vissza.
Gulyás Gábor hangsúlyozta: a kiállítással azt igyekezett felmutatni, hogy művészeti projektekkel lehetséges a nemzeti identitás kérdéseiről árnyaltabban, egyszersmind tisztábban is szólni. A Mi a magyar? rekordlátogatottsága és a tárlat által generált diskurzus visszaigazolta a koncepciót – tette hozzá.
Kiemelte, hogy a kiállítók listája életkori szempontból is bővült: a korábbinál több idősebb, a hazai kortárs képzőművészetben meghatározó alkotónak nyílhatott tárlata, előkészületben vannak továbbá olyan kiállítások, amelyek éppen lezárult életművek bemutatását célozzák.
„Az egyik legnagyobb bánatom a Műcsarnok elmúlt másfél évével kapcsolatban az alulfinanszírozottság, amelynek nagy vesztese a katalóguskiadás. Jó néhány fontos katalógusunk van, amely megszerkesztve csak a nyomtatásra vár” – összegzett az igazgató.
Gulyás Gábor felidézte, hogy az utóbbi években a Műcsarnok közhasznú támogatása radikálisan csökkent: „kinevezésemkor 360 millió forintról volt szó, ami nagyon hamar 279 millióra apadt. 2007-ben a Műcsarnok állami támogatása még az Ernst Múzeum nélkül volt 411 millió, így nominálértékben is megközelíti az 50 százalékot a csökkenés”. Megjegyezte, hogy a finanszírozási nehézségek ellenére az épületben fontos fejlesztések zajlottak, létrejött például a Mélycsarnok projektgaléria.
Komoly eredmény a Flash Art művészeti magazin magyar kiadásának elindítása is; kategóriájában a lap egy év alatt piacvezető lett az eladott példányok tekintetében – emelte ki az igazgató, hozzátéve: ugyanennyire fontos az a nemzetközi kapcsolatháló, amely a magazinon keresztül épül. Az igazgató által tervezett nemzetközi galériahálózat kiépítése az előkészítésig jutott, az első külföldi magyar galéria a berlini művésznegyedben nyílt volna meg 2013-ban.
„Ha nem valósul meg, ennél is komolyabb veszteség lesz a 2014-ben elindítani tervezett Budapest Biennále” – fűzte hozzá. A tervek szerint a Műcsarnok Biennále Irodája fejlődött volna a nemzetközi seregszemlét megrendezni képes egységgé. „Az biztos, hogy egy ilyen komoly projekt megvalósításához politikai szándék és forrás is kell. De nagyon fontos lenne a magyar képzőművészetnek. Most az is nagy esemény, ha egy-két művészeti területen befolyásos ember Magyarországra érkezik, a Budapest Biennáléra több száz ilyen státuszú szakember jönne el” – érvelt.
Az Ernst Múzeum jövőjéről szólva az igazgató elmondta: elvileg járható út lenne, hogy a Tivolival egyesülve a kiállítóhely leválik a Műcsarnokról és új művészeti központtá fejlődik, ez azonban mindenekelőtt kultúrpolitikai kérdés.
Gulyás Gábor kitért a Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) által megfogalmazott kritikára is, hangsúlyozva: nem tudja értelmezni az MMA által meghirdetett „visszaadjuk a művészetnek a Műcsarnokot” jelszót, hiszen rengeteg társművészeti program van az intézményben, amelynek azonban nem feladata bemutatni az iparművészetet.
A Nemzeti Szalon ötlete mögött régi sérelmek állhatnak, hiszen sok a művész és kevés a kiállítóhely – vélekedett az igazgató, aki úgy látja, nem alanyi jog, hogy mindenki kiállíthasson. „A Műcsarnok hagyománya nagy érték, amelynek megőrzése szerintem közérdek. De érdemes lenne megfontolni új kiállítóhelyek nyitását, olyanokét is, mint amilyen a Nemzeti Szalon épülete volt az Erzsébet téren” – jegyezte meg.
Az igazgató szerint érthető az a szándék, amelynek eredményeképpen két évtizeddel ezelőtt létrejött az MMA. „Ezért különösen sajnálatos, hogy a kultúrharc, amely a jelenlegi elnök vezetése mellett az MMA meghatározó tevékenysége lett, olyan roppant károkat okoz a hazai művészeti életben, amelyek egy része jóvátehetetlen. Úgy látom, Magyarországon sokakban él a művészeti élet dogmatikus megtisztításának vágya, de történelmi tapasztalat, hogy az ilyen purizmus, ha teret kap, könnyen lerombolhat jelentős teljesítményeket is. Inkább építkezni kellene” – fogalmazott.
Gulyás Gábor elárulta, jelenleg az Ernstben január 24-én nyíló Tükör által homályosan – Arcok tegnap és ma című kiállítás előkészítésén dolgozik, ahol mások mellett Gary Hill, Bill Viola, Christian Boltanski, Erdély Miklós, Maurer Dóra és Cindy Sherman munkái lesznek láthatók.
