„Hej esteban egyszer annyit vártam / hogy kiüresedtek a szavak annyit / vártam hogy véget ért az élet újra / kellett az egészet kezdeni elölről” – Jancsó Zoltán versei. (Magyar Vivien fotója)
FEJ NÉLKÜL
Hej esteban ma este mesélj nekem
a kalózról aki fej nélkül futott hogy
megmentse a társait amikor gyerek
voltam én is sokat futottam fej
nélkül esteban hogy ne lássam
a holdat olyankor mindig letettem
a fejem egy ismerősnél hogy vigyázzon rá
nagyon féltem hogy mi lesz vele de
mindig csak szépen megfésülte a hajam.
FILM
Hej esteban láttam egyszer egy filmet
pont olyan volt mint az élet emberek
éltek és haltak meg benne egyszer egy
nő még sírt is a könnyei igazinak
tűntek és a közepén volt egy álom
hát ilyen buták az emberek esteban
hogy mindezt elhiszik ma este
menjünk moziba és nézzük meg
a casablancát még egyszer szeretem
azt a részt amikor a nő belép és a
zongorista játszani kezdi a számot
az ő számukat és a férfi csendre inti
pedig tudja hogy már késő samnek
hívták a zongoristát ha jól emlékszem.
AZ ÉLET
Hej esteban egyszer annyit vártam
hogy kiüresedtek a szavak annyit
vártam hogy véget ért az élet újra
kellett az egészet kezdeni elölről
azt mondod esteban hogy azt nem
lehet hogy az még senkinek sem
sikerült csak nézlek esteban olyan
az arcod mint az esti kutyaugatás
a szíved mélyén te is tudod hogy
hazudsz ne is folytasd esteban
csak szomorú leszek.
A BUSZON
Hej esteban egyszer a buszon
elaludt egy ember és egy másik
pedig nézte ahogy ide-oda dőlt a
kanyarokban és a feje néha előre
billent mert az álom egyre mélyebbre
rántotta le de olyankor megint
kiegyenesedett mintha újrakezdené
az életet a másik mosolygott ezen
az imbolygáson de aztán elszégyelte
magát és elfordította a fejét de ahogy
telt az idő a kíváncsisága erősebb
lett és újra nézni kezdte az alvó haja
már kicsit őszült a halántékánál
és én úgy féltem esteban hogy
felébred mert ő volt az az ember
aki engem álmodott éppen.
Még több Esteban-vers:
