Plakátképein olyan művészeket is megidéz, mint Georges Braque, „aki szerette a nőket és a tipográfiai elemeket”.
Molnár Gyula Ferenczy Noémi-díjas grafikus, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) tanára Hommage á Poster címmel a Park Kiadó gondozásában megjelent könyvében mutatja be több mint 40 év – 1971 és 2012 között készült – száz plakátját.
Molnár Gyula elmondta, hogy Budapesten, a Fészek Galériában nyáron bemutatott válogatott életmű-kiállításának az anyagát és visszatekintő munkákat gyűjtött össze a könyvben, amelyben egyúttal tiszteleg a plakátművészet funkcionális és vizuális kultúrája és annak régi és új művelői előtt. Köztük van például Vaszary János, Iványi-Grünwald Béla, Bortnyik Sándor, Kassák Lajos, Molnár-C. Pál, Konecsni György, Reich Károly, Kass János, Csernus Tibor, Schmal Károly és Wahorn András.
Plakátképein olyan művészeket is megidéz, mint Georges Braque, „aki szerette a nőket és a tipográfiai elemeket” vagy Pablo Picasso kék korszakát felidézve rajzolt egy kék aktot oldalnézetben egy figura nagyságú ceruzával ölelkezve. Plakátképei személyes gesztusok, konkrét véleményt fogalmaznak meg – tette hozzá.
Plakátjai között vannak eseményekre készült munkák, mint az Örkény Fesztivál vagy például Oskar Schlemmer német festő, dizájner, a weimari Bauhaus iskola vezető tanára tiszteletére rajzolt poszter.
A grafikus megörökítette Dan Reisingert, az izraeli plakát magyar származású atyját, világhírű dizájnert, Bányai Istvánt, aki az Egyesült Államokban lett nagyon sikeres, a New Yorker és az Atlantic magazin állandó rajzolója és Kálmán Tibort, aki ugyancsak az Egyesült Államokban futott be nagy karriert, folyóiratokat szerkesztett, és lapok művészeti vezetője volt, provokatív, újító szemlélete alapvetően meghatározta a 90-es évek kommunikációját.
Reisinger és Bányai a MOMÉ-től címzetes egyetemi tanári rangot kapott, Kálmán Tibort pedig posztumusz Moholy-Nagy díjjal tüntette ki az egyetem – ezeket az eseményeket is megörökítette plakátokon finom humorral.
Molnár Gyula nem hagyta figyelmen illetve rajzon kívül a hétköznapi történéseket sem, megihlették például az egyik nagy budai húsbolt előtt az árut és az árat közlő palatáblán olvasottak is.
„A plakát ma is a legkorszerűbb vizuális nyelv, játék, öröm, emellett társadalmi felelősség és művészi reakció a körülöttünk levő világra” – foglalta össze hitvallását Molnár Gyula, akit foglalkoztat egyebek között a szingli életmód általános jelensége, a környezetszennyezés, a másság elfogadásának sürgető követelménye. Szemüveges bohócfigurának álcázva magát, a tolerancia jegyében arra bíztatja a plakát nézőjét, hogy próbálja mások „szemüvegén” keresztül szemlélni közvetlen környezetét.
Dan Reisinger a könyvhöz írt bevezetőjében kiemelte, hogy Molnár Gyula a klasszikus vizuális értékek mestere, „művészete többrétegű vizuális üzenetet hordoz: a +talált+ képeket és tárgyakat kifinomult rajzi tehetséggel ötvözi, alkotásait belengi az erotika, a fotókat és a gátlásoktól mentes tipográfiát izgalmas mixtúrában jeleníti meg.” Reisinger szerint Molnár posztereiről az alkotás öröme és az élet szeretete árad.
Forrás: MTI
