„ma például láttam egy férfit akinek / egy rózsa volt a torkára tetoválva ő / azt mondta hogy isten nagyon szegény / mert mindent nekünk adott” – Jancsó Zoltán versei.
SEMMI ÉRTELME
Hej esteban mondtam már hogy az
életnek nincs értelme bár a teremtés
milliónyi formában hozza létre önmagát
ma például láttam egy férfit akinek
egy rózsa volt a torkára tetoválva ő
azt mondta hogy isten nagyon szegény
mert mindent nekünk adott esteban
nem hallgatunk a belső hangokra pedig
a nincs és a szeretet között van egy
rejtett szívdobbanás a hinta amelyre
ráülve kilendülhetünk a semmi fölé
esteban leengedted a medencéből a vizet
nem nem akarok úszni csak szeretem
nézni ahogy a felpuhult platánlevelek
lebegnek a felszínen és egyik sem akar
elsülyedni.
MARSEILLE
Hej esteban olyan végtelennek tűnt
az élet ma reggel égből kifeslő színes
szalag volt a parti sirályok hangja
csak a kert végéből néztem a vizet
és eszembe jutott hogy marseilleben
ismertem egy embert aki búvárruhában
lefeküdt a tengerfenékre hanyatt és csak
nézte a kikötőből kifutó hajókat a nagy
sötét testeket és a propellerek által
felkavart vizet és néha ahogy ott feküdt
húsz méter mélyen egyszercsak elsírta
magát mert nevetni nem is tudott volna.
KAPU
Hej esteban olajozd meg a kapu
sarokvasát úgy sikolt éjszakánként
mint egy megsebzett őz hangjától
lezuhannak a csillagok de nem is
hagyd igy esteban mert különben
nem hallom amikor hazajössz vagy
hagyjuk egészen nyitva de akkor
bárki bejöhet azt mondod esteban
hogy nem is jár erre senki.
Még több Esteban-vers
