„Tisztelt Osztályfőnök Úr! Igazolom, hogy fiam hétfőn közéleti véleménynyilvánítás miatt hiányzott az első óráról.” (Bakos András világvége-naplója)
Ébren szinte csak hét végén találkoznak, apa, anya, három kisgyerek. Apa burkoló. Busszal viszik építkezésekre. Anya délelőtt a szállodában dolgozik, délután egy falusi faház-sörözőben méri az italt, és mesél. Most arról, hogy nemrég meglepetést eszeltek ki a férjével. Éjfélkor ébresztették a gyerekeket, akik darvadoztak, de aztán persze kipattant a szemük: a konyhában megterítve az asztal, rajta torta, gyertyával, oldalt a széken becsomagolt ajándék. Boldog születésnapot, kislányom! Kényszerhelyzet volt ez, de persze azóta a másik két gyerek is ilyen születésnapot szeretne.
*
Rendkívüli ülést hívott össze december 21-ére a Csongrád megyei önkormányzat közgyűlése. A képviselők a jövőről döntenek: elkészült Csongrád Megye Területfejlesztési Koncepciójának első, helyzetfeltáró fejezete, meg kell beszélni, hogy a fölkért szakértők helyesen mérték-e fel a helyzetet, folytatódjon-e a munka ugyanebben a szellemben, vagy más szellemre lesz szükség.
A szöveg szerint Csongrád megye negyedik abban a rangsorban, amelyet a háziorvosok lakosságarányos jelenléte alapján állítottak össze. A kórházi ágyak számát tekintve is az országos átlag fölötti az ellátottság szintje, és nálunk él a legtöbb felsőfokú végzettségű ember. Ám a tanulmányírók úgy látják, az „adatok mögé nézve” a megye társadalmának kettészakadása tapasztalható. Szeged és agglomerációja elitközponttá válik, másutt drámaian csökken a népesség, alacsony a képzettségi, foglalkoztatási és jövedelemszint, „a perifériákon lévő tanyák és falvak elnéptelenednek, általános a reményvesztettség.”
*
Vajon mi hajtja? – kérdezik a Facebook-on arról a srácról, aki most is, két hete a fagyon is rövidnadrágban, trikóban kocogott-rohant Budapesten. Ő egy „klasszikus futóbolond”.
*
Fábiánsebestyénben – ahol a falu főterén játszadozó medvéket ábrázoló szobor áll – a polgármester a háziorvos, és ő a vadásztársaság elnöke is. Néhány éve harcban áll a tagság nagyobbik felével. A renitensek szerint az elnök úr néhány évvel ezelőtt egy közgyűlésen már lemondott, amikor a tagok az elszámolást hiányolták, így nem is legitim elnök. Ő viszont állítja, ezek az emberek nem is tagjai a társaságnak, mert az intéző bizottság kizárta őket. A kizártaknál tiltott fegyvertartás és orvvadászat gyanúja miatt jó néhányszor tartott házkutatást a rendőrség. Az eljárás egyik esetben se folytatódott – hiszen ők vadászok – a nyomozók azonban állítólag ilyen esetben nem mérlegelhetnek, a névtelen feljelentés alapján is menniük kell.
Ezek a tagok egy ideig vadászhattak, mert náluk volt az úgynevezett beírókönyv, amelyet a vadászati hatóság ellenőriz. Aztán a rendőrök egy újabb házkutatás alkalmával elvitték a vadászmestertől ezt a könyvet, és a társaság törvényes képviselőjének, azaz az orvos-elnök-polgármesternek adták vissza. Így egy időre minden megoldódott, mert a kizárt vadászok már nem járhatnak ki a területre puskával.
A bíróság próbál igazságot tenni. Nemrég megállapította, kizárt, hogy ezek a vadászok ne lennének még tagok, mert a társaságnak – alapszabálya szerint – nincs is intéző bizottsága. Az elnök viszont nem veszi tudomásul az ítéletet, a könyvet nem adja vissza. A per folytatódik.
Két fábiáni vadász áll a szegedi városi bíróság folyosóján, és persze arról beszélgetnek, mit lehet ilyen helyzetben tenni. Az egyik vett magának ear-zoom-ot, mert bár tökéletes a hallása, ez a kütyü még hallhatóbbá teszi a neszeket. Abszolút hallás, ezt ismételgeti, és hogy ez például azt jelenti, a száz méterre bóklászó őz lélegzését is hallja, amikor kinn ül, fegyver nélkül. A másik – egy negyven körüli asszony – a galamblövészetről magyaráz. Azt hittem, agyaggalambról van szó, de nem, igaziakról. Egy közeli állattartó telepen elszaporodtak a házigalambok, ritkítani kellett őket, és a tulajnak most eszébe jutottak szegény exlex-vadászok. Ez az alkalom emlékezetes volt, hálásak neki, hogy edzhettek. A galambot nem csak azért nehezebb eltalálni, mert kisebb, mint a réce vagy a fácán, hanem azért is, mert nem egyenesen húz, néha jobbra-balra csellen egyet, nem azért, mintha nem tudna rendesen repülni, hanem „a változatosság kedvéért”.
*
Igazolatlan órát írnak be azoknak a szegedi tömörkényes diákoknak, akik hétfőn első órában tüntettek – ezt az értesülést kellene ellenőriznie fiatal kollégámnak, aki tudósít a gimnazisták reggeli demonstrációjáról. Felhívja az iskola igazgatóját, aki elmagyarázza neki, hogy a szülő nem csak napos hiányzást igazolhat, hanem órait is. Az újságíró megnyugszik, másik kollégám figyelmezteti: „ez, hogy tudd, mégiscsak azt jelenti, hogy ha nem hoznak igazolást, igazolatlan órát írnak be nekik.” A srác elkomorul. Mondom neki, hogy semmi gond, írja csak azt, amit hallott. „De tényleg, miért kell ezt igazolni? És mit tud lépni ilyenkor egy szülő?”
Persze, Attilának még nincs gyereke, az pedig már nem rémlik neki, mit jelent, hogy egy középiskolában rendnek kell lenni. A szerkesztőségben még dolgozik jó néhány huszonéves, itt jön a baba, ott is mindjárt megszületik, egy kolléganőmnek pici gyereke van. Én a negyven évemmel, két nagyfiú apjaként az idősebbek közé tartozom. Igen, Attila: ha a gyereked nem volt benn órán, muszáj produkálni valamilyen igazolást, még szép. Hogyan igazolhatja a részvételt a tüntetésen egy szülő? Csakis írásban: „Tisztelt Osztályfőnök Úr! Igazolom, hogy fiam hétfőn közéleti véleménynyilvánítás miatt hiányzott az első óráról. Dátum, aláírás.” Ez a hivatalos rész. Utána mehet még, hogy „hallom, a tanár úr is ott volt velük, örülök”, vagy „a készülő jegyzőkönyv számára: ahogy hazaért délután, kérdőre vontam a kis komcsiivadékot”.
*
Életnagyságú Mikulásbáb szánnal, rénszarvasokkal az óvoda udvarán, ezüstfenyő alatt. Mellettük – biztos, ami biztos – még két szarvas-sziluett, fényfüzérből. A gyerekek szerint ezek a Mikulás korábbi jószágainak szellemei.
Fotó: Farkas Judit Zsuzsanna
