„A gomba kalapja lyukas volt. Megsöréteztem – vallotta be a vadász.”
(Bakos András világvége-naplója)
A gombaszezon idén is december 31-én ér véget, január elsején pedig elkezdődik – legalábbis nálunk, az Alföldön. Most például a júdásfül-gomba és a laska nő. Misi bácsi, a gombavizsgáló szakellenőr meséli a buszon, hogy kedden délelőtt vadász járt nála, gyönyörű kései laskát tett az asztalára. A gomba kalapja lyukas volt. „Megsöréteztem” – vallotta be a vadász. Ez a gomba vagy nyolc méter magasan bújt elő a fán. Amelyek alacsonyabban voltak, azokat a gyűjtők már régen lepiszkálták bottal, ezt viszont nem érték el. A vadász meglátta, és rászánt egy patront. Fácán, nyúl nem mutatta magát, muszáj volt hazavinni valamit.
*
Béla bácsi rosszul lett a háza előtt. Jött érte a mentő, elvitték, de nem tudtak rajta segíteni. Már el is temették. Biciklije azóta is kinn áll az utcán.
Beszélik, minden délután elmegy a kocsmába valakivel, aztán haza. Megszokásból.
*
Egy disznót vágnánk Karácsony előtt, egyet pedig februárban – így állapodtunk meg a jószágok gazdájával. Ehhez képest, amikor odaérünk a húsos ládákkal, mind a kettő ott fekszik kiterítve, megmosva, félbe vágva a deszkákon. Alattuk, a betonon véres zakó, mintha az egyikről tépték volna le. Nyúlok érte, de a gazda rám szól, hagyjam ott, nem véletlenül tette oda, az az anyag nagyon issza a vért. Ez világos. Az már nem annyira, miért vágott nekünk egyszerre két disznót. Nem emlékezett pontosan, miben maradtunk, úgyhogy leszúrta mind a kettőt most, biztos ami biztos.
Semmi baj, testvér, mondja végül apám, megvesszük, legalább erre a télre el lesz vetve a disznóvágás gondja.
Ez persze azt jelenti, hogy dupla mennyiségű hús sorsát kell rendezni, ez kétszer annyi munka. Jóval nagyobb hely kellene a mélyhűtőben. Nincs más hátra, meg kell főzni és enni egy csomó zöldséget, málnát, szilvát, hogy elférjen a két disznó mindene. A hurka, a szeletelt karaj, a darált hús, a levescsont még befér, de több már nem. Egyelőre nincs gond, mert a kolbászok, májasok, disznósajtok elmennek a füstre, a sonkák, szalonnák száraz pácban állnak, majd fő nekik a lé, abba merülnek, aztán szintén el a füstölőbe. Onnan egy hét múlva vissza, szellőznek a rúdon valameddig. Aztán viszont végleges, állandó hidegre kell tenni a kolbászok kivételével mindent. Addig tehát meggyleves, szilvakompót, zöldbabfőzelék, lecsó reggel, délben, este.
Mióta két disznót vágtunk, egyre egészségesebben élünk.
Nem tudom, mi lesz ennek a vége.
*
Tiszta bundájú városi kutya, foxterrier őrzi a hullámpapírra rakott kaját a bolt előtt. Ez a helyzet, mióta a falu melletti sintértelepet átvette a híres állatvédő egyesület. A városi emberek elhozzák ide a megunt vagy valamiért terhessé vált kutyát – néha busszal –, de a telepig már nem mindig mennek el vele. Kikapcsolják a pórázt, mintha csak sétáltatnák a hobbiállatot, aztán szépen lelépnek. Az eb nem nagyon érti a helyzetet. Egyik-másik látványosan megsértődik, attól is, külön, hogy kóbor kutyának nézik, és elé teszik a sokat használt, sokféle szagot őrző vizestálat és az ételt. Mint barbárok közt a római fogolyé, büszkesége nem fogy el rögtön. Ha például odaszólsz neki, szelíden, hogy „mi van, Blöki”, fölkel, megy utánad, elkerül. Csodálatos, ahogyan tartja a távolságot; nem vár be egészen közel, nehogy elzavard, viszont úgy fut előtted, mintha hozzád tartozna, sétáltatnád. Közben néha óvatosan hátrasandít, mit szólsz hozzá. Ha van már otthon befogadott városi kutyád, és nem akarsz többet, kerülöd a tekintetét, bánod már a megszólítást is. Ő viszont nem haragszik: jó volt veled, öreg, vannak ilyen rövid kapcsolatok. Jön még egy ideig, aztán szétnéz, átmegy az utca túloldalára, visszaballag a bolthoz, lehever a hullámpapírra.
Mintha csak várna valakire, aki a boltban van, és záróra után is benn maradt.
*
Bár ítéletet még nem hozott, a bírónő kereken megmondta, le fog hasítani apám portájából egy csíkot. Ezt kérte a szomszéd – akivel haragban vagyunk – kocsibejárónak. Marhát akar tartani, de a rendes kapuján nem fér be egy teherautó. A kérdés már csak az, mennyi kártérítés jár apámnak a szolgalmi útként elvett telekrész után. Az igazságügyi szakértő kétféle véleményt készített, kétféle összeggel, az egyiket a szomszéd sokallta, a másikat mi keveselltük. A bírónő új állásfoglalást kért, de ez már csak jövőre készül el, mert a szakértés baromira felelősségteljes, ezért lassú munka.
Várom a tárgyalást a Szegedi Városi Bíróság folyosóján, olvasgatom a hirdetőtáblát, amely arról próbál meggyőzni, hogy a törvény mindenkit utolér, a világ végén is, és valójában mindegy, hogy ténylegesen vagy jelképesen:
„A bíróság értesíti az ismeretlen helyen tartózkodó ALI AKHTAR-t (születési név: Ali Akhtar, születési hely és idő: Pakisztán, Gujranwala, 1968. évi március hó 8 nap, anyja neve: Ghulam Kubra, utolsó ismert lakóhelye, tartózkodási helye: Pakisztán, Panjab, Gujranwala, Kila Sangia szám) hogy a részére szóló 10.Beü.515/2012/2. számú végzést és az 1B672/2012/ I.-II. számú indítványt a Szegedi Városi Bíróságnál (Szeged, Széchenyi tér 4. szám, földszint 4. ajtószám alatt, ügyfélfogadási időben, 8-12 óra között veheti át. 2012. november
Egy hónapja van rá.
(Fotó: Farkas Judit)
