„Évek óta már nyaranta rám kérdeznek az emberek az utcán: Lesz-e az idén Vásár?” Káli Király Istvánt, a Mentor kiadó igazgatóját és a vásár főszervezőjétkérdeztük a november 15.-től 18.-ig tartó 18. Marosvásárhelyi Könyvvásáról.
Ez már a 18. Marosvásárhelyi Könyvvásár. Ekkora idő távlatából milyennek látszik a könyves világ változása?
Ha egyből átszöktem volna az első vásár óta eltelt tizenhét évet, bizonyára elcsodálkoznék, honnan indultunk, hova jutottunk. De folyamatosan szemtanúja voltam a változásoknak, akár úgy tekintek a könyves világra, mint egy felnövőben levő gyerekre, akár úgy, mintha az elaggás folyamata lett volna úrrá rajta.
Az első vásárt 1995-ben a lelkesedés, a „kell a könyv” hangulata uralta, újdonság volt az erdélyi ember számára egyben látni annyi szép könyvet. Nekünk, könyveseknek is, akik azért is szerveztük ezt a vásárt, hogy felmutassuk az olvasóknak, íme, tessék ilyent követelni tőlünk.
Azóta mást sem teszünk, csak folyton felzárkózunk, próbálunk -* több, kevesebb sikerrel – utolérni másokat, de első sorban próbáljuk utolérni önmagunkat. Nem a szellemiek tekintetében, hiszen értéket értékre teremtünk, a próbálkozást az önfenntartásra értem. Mert a lelkesedésünk alig fogyott, de a „kell a könyv”- igény ugyancsak megcsappant. Ráadásul a piac rendszere is átalakult, Erdély már nem tudja eltartani kiadóit, az igazi igény odaát, az anyaországban lehetne, de nincs. Marad a hajsza a létért. Ameddig bírjuk.
Az idei könyvvásáron melyek a prioritások, vannak-e az eddigiekhez képest újdonságok?
Tudomásul vettük a megváltozott szokásokat. Azokat is, amelyek az olvasásra vonatkoznak. De hisszük, hogy a könyv nélkülözhetetlen társa az embernek. Ezt igyekszünk tudatosítani. Elsősorban azokban, akik most találkoznak vele először, azaz a gyermekekben. Adott a rögeszmém: A könyvre szoktatást a bilire szoktatással kell kezdeni. Adj a bilire ülő gyermek kezébe egy színes könyvet, hogy dolga végzése közben is érezze, a könyv az ő világa, árad belőle a csoda. A képekből eleinte, aztán a képekként felfogható szövegekből. Zsengén kell felfedeznie, hogy mit tud hozzáadni a világhoz. Ezt igyekszünk segíteni az idén először működő gyermekklubbal, ahol három napon keresztül a karon ülőktől a 14 évesekig óráról órára változó programot kínálunk.
De ezen túlmenően is sokkalta gazdagabb a programkínálat. A vásár felnőtté válásához szükség volt arra, hogy elkerüljük a rutinvakságot. Ezért is vontuk be a szervezésbe társakként a Marosvásárhelyi Kulturális Központ fiataljait. Májusban kezdtük a közös munkát. Nagyon jó volt velük együtt dolgozni. Ahol még van szenvedély, ott van jövendő. Elég csak a vásár honlapját (www.vasarhely.ro/konyvvasar) böngészni, hogy érthető legyen, mire gondolok.
A könyvvásár hogyan illeszkedik bele, milyen hangsúlyt képvisel a könyvterjesztésben, illetve hogyan működik az erdélyi magyar könyvek terjesztése Erdélyben és Magyarországon?
Az erdélyi kiadók számára három rendezvény jelenti a megmérettetés esélyét. Kettő az anyaországban van (áprilisban a Könyvfesztivál, júniusban az Ünnepi Könyvhét), az igazi mégis ez a Vásár, erre időzíti mindenki a legfontosabb újdonságok megjelentetését. Innen mehet híre annak, hogy ez vagy az közkinccsé vált. És főleg itt jut hozzá a marosvásárhelyi magyar olvasó mindahhoz, amit más erdélyi városban adtak ki (Erdélyben itt lakik a legtöbb magyar egy helységben, a közvetlen környéket nem is számítva), s ami a város egy-egy kis boltjában amúgy nem férne el.
A terjesztés ugyanis Erdélyben sem egyszerű. Van egy tömb, a Székelyföld, ahova könnyen eljut a könyv, de az erdélyi magyarság fele szórványban él, ők igen nehezen jutnak hozzá a magyar könyvhöz, mert ha van is könyvesbolt, nem biztos, hogy magyar könyvet is kínál. Az egyetlen esély, ha a kiadók néha „házhoz viszik” a könyveiket. Ezért 3-400 Erdélyben eladott példány már nagy szó. Ekkora példányszámban viszont nem lehet veszteség nélkül könyvet csinálni. Márpedig, ami a magyarországi esélyeket illeti, jobb, ha nem is beszélünk róla. Elsősorban nincs esélyegyenlőség, hiszen innen átvinni a könyveket Magyarországra 8-10 % költségtöbbletet jelent. Ezért nagyon nehezen tudjuk megemészteni a kereskedők által igényelt 50-55 %-os árrést. Mi térül meg nekünk a maradékból? Fele se tán annak, amit egy-egy könyvbe belefektettünk. De legalább a polcra feltéve lennének esélyeink. Nincsenek, a polcokon ugyanis csak a „hegemónok” kiadványai vannak szemverésben. Ha a még létezők között ott van a miénk is, arra csak úgy lehet rátalálni, ha valaki tudatosan keresi. Ehhez meg reklám kellene. De reklámra nincs fedezet. Csapda a javából!
Az idén milyen programok közül válogathatnak a látogatók?
Örkény-centenárium van, Caragiale-centenárium van. Ennek jegyében szerveztük a programok nagyobb részét. A helyi Nemzeti Színház egy-egy Caragiale- és Örkény-produkciója van műsoron, Horváth Andor Caragialeról tart előadást, Örkény Marosvásárhelyen címmel, azok a személyek nosztalgiáznak majd, akik alkotói voltak az egykori négy Örkény-előadásnak, Mácsai Pál Azt meséld el, Pista! című egyéni műsorával zárul a Vásár. A gyermekeknek az ALMA együttes két egymást követő koncertjével kedveskedünk, a fiatal nemzedék a KÁVÉSZÜNET zenekarral találkozik majd. Na és ott vannak természetesen a szokásos, könyvvel kapcsolatos programok, ezekből több mint hetvenet kínálunk a három nap alatt.
A vásárnak melyek lehetnek az első számú csemegéi?
Ha a csemegéket említve a könyvekre gondolunk, nem tudok bármit is külön kiemelni. A honlapunkon ott van egy közel százas kínálat. Mindenki megtalálhatja azok között a maga csemegéjét.
Ha másra is szabad gondolni, akkor sokak számára, úgy vélem, igazi csemege az az utánozhatatlan zsongás, az a hangulat, amelyre vágyva évek óta már nyaranta rám kérdeznek az emberek az utcán: Lesz-e az idén Vásár?
Egy kicsit ezért is érdemes élni.
{jcomments on}
