Hej esteban mikor lesz tükörsima / a tenger megint hogy a felszínén / lebegő sirályok mozdulatlansága / mérje az időt… – három részlet Jancsó Zoltán Esteban-cilusából.
VESZÉLY
Hej esteban egyszer ismertem
egy nőt aki zacskóban gyűjtötte
a dolgokat tele volt a lakása
velük más azt mondta volna rá
hogy szemét de neki kincset ért
minden darab egész nap csak
ült közöttük és olyan emberekkel
beszélgetett akik nem voltak ott
aztán meghalt és a zacskókat
elvitték őt meg koporsóba rakták
és most együtt rohadnak esteban
de azt hiszem elég távol egymástól.
RÍMEK
Hej esteban mikor lesz tükörsima
a tenger megint hogy a felszínén
lebegő sirályok mozdulatlansága
mérje az időt esteban tudtad hogy
az árva és a delfin az rímel angolul
és füstszagú vonatokon jó megérkezni
a városokba este amikor már égnek
a fények és a külvárosi ablakokban
ott lebeg az isteni pára a kint felejtett
muskátlik felett.
MINDEN PILLANAT
Hej esteban gyere gyorsan már
megint mindenre emlékszem az
összes pillanatra ami eltelt amióta
létezünk esteban hol van az a férfi
aki mindennap ugyanabban az
időben ment el a kapu előtt már
egy ideje nem látom őt és a
kutyákat akik elkísérték a főútig
barátságos ember lehetett bár
soha nem köszönt esteban megint
lenyírtad a füvet úgy ráfeküdtem
volna hogy ellepjenek a hangyák
és néztem volna a felhőket az
alkonyi égen ahogy kergeti őket
a szél körbe a világ körül esteban
fogd meg azt a lepkét aki hasztalan
próbál átrepülni az ablaküvegen
éjjel szállhatott be esteban tedd
csak ki a kertbe úgy is mindjárt
leszáll az est.
A sorozat előző darabjai:
{jcomments on}
