Könyv a legtisztább szívű magányos, hegyes fülű farkas életéről. El Kazovszkij nekem maga a 20. század. (Béres Kriszta Unatkozó háziasszonyok kiskönyvtára című sorozatában ajánlja azEl Kazovszkijjal készültLátáscsapda című könyvet)
A képein és installációin visszatérő, sarokban posztoló magányos farkas mindig látja azt, amit csak kevesen látnak, vagy akarnak látni.
Érzem, ahogy most is ott figyel a felhők tetején.
„Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kőmüvesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszivü állat…”
(Pilinszky János: Fabula)
Látáscsapda. Beszélgetések El Kazovszkijjal.
Magvető, 2012.
{jcomments on}
