Rákaptam a skandináv krimikre. Van bennük valami korán sötétedő, északi kegyetlenség. (Béres Kriszta Az unatkozó háziasszony kiskönyvtára című sorozatában Jussi Adler-Olsen: Fácángyilkosok című könyvéről ír)
A Millenium trilógia jött először szembe. A tetovált lány. Könyvben és filmen. Megjegyzem, a svéd változat a jobb! Igaz a remake-ben Daniel Craig a férfi főszereplő, na de a lány a lényeg! A svéd színésznő az igazi telitalálat.
Ha valaki északi krimikre vágyik, ezzel kell indítania!
Jussi Adler-Olsen Fácángyilkosok című könyve jó választás volt ezen az északi, hideglelős, borzongatós csapásirányon. Őszintén gondolom, kell az embernek valami nem valós borzongás ahhoz, hogy legyinteni tudjon a hétköznapok bűnügyi történéseire.
Számomra a legfontosabb, kimondhassam: Á, ez csak a képzelet játéka. Ez csak egy könyv.
Választott íróm nem mindennapi figura. Pszichiáter édesapa, orvosi és társadalomtudományi tanulányok kísérik fiatalkorát. Később gitározik, képregényeket és napelemeket gyárt. Közben ír. Majd csak ír.
A Fácángyilkosok című könyve a Q ügyosztály kalandjainak második része. De olvasható önállóan. (Az első részben néhány évre bezárnak egy politikusnőt egy emelkedő nyomású kamrába…) Ebben a könyvben két fiatalt gyilkolnak meg brutálisan. Az önként jelentkező – nem gazdag – tettes éppen a büntetését tölti. Hol ebben a krimi? Akiknek közük lehetett a húsz évvel ezelőtti esethez, mára már a dán legfelsőbb körökben forognak. Morck nyomozó – aki feléleszti az ügyet – maga két lábon járó társadalomkritika. Szívós, nem ijedős, kellően zord és magányos északi kopó. Egy arab származású, rejtélyes kávéhordozó asszisztenssel felvértezve. Kezdődhet a kirakós játék. És ami még nagyon fontos, a Legyeknek van Ura!
Animus Kiadó, 2012. 384 p.
{jcomments on}
