Bő három órán át jártam az Art Market standjait, ami ezután megmarad, az garantáltan magas ingerküszöbön jut át. (Béresi Csilla írása)
Ez lehet az ok, meg talán az erős, netalán durvább hatásokra törő képi környezet – a filmtől a sajtófotókig –, hogy sok a zsigeri reakciókat megcélzó munka. Szabó Dezső Helyszín c. festménye pirosra festett vizű káddal és ajtó alatt átfolyó vérrel sokkol (Vintage), de vágóhídra terelik a mit sem tudó teheneket, majd lemészárolják Máriás István gyermekjátékot idéző, jócskán kipirosított kisplasztikáján is: Roni Love’s You (Inda). A valóság a festményeken is nyers közelképekben tolakszik elénk, mint Czene Márta Szelet c. akrilképén, ami szimpla céklaszeletelést jelenít meg, mégis úgy, hogy megálltam előtte. Anyagi valóságával hat Maurer Dóra Mennyiségtáblája is, gyűrt festett rongyok-zsebkendők sorozata (Vintage). Ebben a kolozsváriak is nagyok, amint azt a nyáron is láthattuk a Műcsarnokban rendezett kiállításukon (Európai utasok). Miklos Okucsan Földi szivárvány c. festményén talán betonon terjengő olajfolt mutatja föl a szivárvány színeit. Színjáték is akad elég, ahol többnyire szintén erős, rikító színek dominálnak. A németek elöl jártak ebben, expresszionista múltjuk nyilván belejátszik ebbe. A berlini Whiteconcepts színeiben indult André Wagner tájfotóival, amelyeket azonban elektromos vibrációk járnak át és gyújtanak fel (To Play With Fire). De tűzzel játszik Klimó Károly is a müncheni Galerie Schreiter standján (Tűzföld). Hagyományos kultúrájának élénk színeibe öltözik a kazah stand, Tagenova égő őszi palettájával és Dergachev mágikus realista csodáival, Chagall és Goya valamiféle elegyével. Makláry Kálmán eget és poklot felvonultató világát inkább csak albumban mutatja be az Antik Enteriőr, ahol két képével szerepel.
A paletta lehet azonban végletesen fátyolszerű, északi fényekben tobzódó is, mint ugyancsak a Galerie Schreiter standjánál kiakasztott Cato Gabrielsen norvég absztrakt képein. A misztikum felsejlő fénylő magjával jól érzi magát ezen a seregszemlén. Misetics Mátyás ezúttal aluljáró fényeit varázsolja el fotóján (Várfok), Shimon Lev jeruzsálemi művész fényképein erdei tisztások fénylenek fel, tán egy boszorkányszombaton, vagy ködös tengerből merülnek fel árnyalakok (P8 galéria, Tel Aviv). Az egyik legszebb fotóján függönyön sejlik át egy emberalak, elöl hosszúnyakú virágváza áttetsző, hétköznapi csodája. A dolgok esti lélekvándorlását éri tetten Fehér László figurális festménye egy híd fehéren világító íveivel, s egy háttal álló, rosszul öltözött nő műanyag ruháján, cipőjén megcsillanó szürkés selyemfényekkel (Musius Museum).
Általános erénye a nekem tetsző műveknek, hogy mind valamiféle elemelt valóságot céloz meg… sikerrel. Segítségül hívhatják ehhez az adott régió hagyományán túl a múlt bármely szeletét. Gémes Péter árnyalakjai ezúttal is Egyiptomot idézik, de antik szarkofágok házaspárjára emlékeztet Antonio Portale plasztikája is, noha aranyozott kivitelben (Accademia Belle Arti Catania). Lukácsi László képének színes, szürrealisztikus figurái hieroglifákat, képregényeket és még sok egyebet megidéznek, Bruegeltől Boschig, mindezt a gyermekrajzok egyszerűségével. Sebastian Bieniek hóembere is e gyermeki, mágikus világban fogant piros répaorrával, tiszta, világító vonalaival. Ugyane galéria (Jena & Roselli) állította ki Fürjesi Csaba pár vonallal felvázolt tusrajzát egy magát csodáló Narkisszoszról.
Külön fejezetet érdemelnének szellemességük okán némely installációk. Itt egyedül, befejezésül az örmény Mamikon Yengibariant említem, aki páros gipszkezet és -lábat akasztott ki egy bitófa két oldalára. A kéz imára kulcsolódik, a láb erőtlen és ormótlan, akárcsak Matthias Grünewaldnál… Volna még, de menjen el mindenki, és válassza ki a maga kedvenceit.
{jcomments on}
