A leányfalusi Aba-Novák Galéria már a megnyitásától fogva szemtelenül jó kiállításokkal csábítja falura a közönséget. Legfrissebb terveikről, az elkövetkező kiállításokról Kováts Kristóf, a galéria vezetője tartott sajtótájékoztatót a fővárosi Arte Galériában.
– 2010-ben hoztuk létre Leányfalun az Aba-Novák Galériát, ami jövőre, a Magyar Kultúra napján lesz három éves – meséli a galériavezető. – Eddig huszonnyolc kiállításunk volt, szombaton nyílik a huszonkilencedik, ami Szikora Tamás (most már emlék)kiállítása.
A szót itt át is veszi Bizzer István művészettörténész, akinek vállára nehezedik a kiállítás szombati megnyitása:
– Szikora Tamás festőművészt talán nem nagyon kell bemutatni, tavaszi halála váratlanul ért mindenkit, bár azt lehetett tudni, hogy nagyon beteg. Testi problémáit úgy viselte, hogy közben nyitott ember tudott maradni, nagyon sokan jártak hozzá, nem csak galériások, és művésztársak, de fiatalok is. Sőt két olyan kiállítást is rendezett, ahol a köré gyűlt fiatalok munkáit láthatta a közönség. Én nehezen használom a „doboz” szót Szikora Tamás művei kapcsán, mert egy hirtelen lezárt életmű kapcsán óhatatlanul „lezárt dobozokról” beszél az ember, pedig valójában ő mindig nyitott „dobozokat” készített. Ráadásul szerintem a „doboz” egy csúnya szó, ami rossz hangulatú toposza a magyar kultúrának. Szívesebben beszélnék „kockáról”, vagy az axonometrikus és perspektivikus szerkesztési módok sík térbeli strukturálásáról. A „dobozt” csak mi, befogadók látjuk bele a művekbe. Tamás festőileg és grafikailag is sokféleképpen ragadta meg ezt a formát; s bár évek óta beteg volt, de a betegséget hordozva is bámulatos energiával dolgozott. Az általa emblémává emelt forma évről-évre meg tudott újulni.
A galéria harmincadik kiállításáról újra Kováts Kristóf mesél:
– A „dobozok lezárása” után Vörös Rozália gobelinjeiből nyílik kiállítás december 15-én. Róla azt érdemes tudni, hogy Aba-Novák Vilmos szabadiskolai növendéke volt. Később, a hatvanas évek elején a festészetet háttérbe szorítva gobelineket kezdett készíteni, s mivel a családja egy évszázada kötődik Leányfaluhoz, így a textiljein is leányfalusi tájak és motívumok köszönnek vissza – mondja Kováts Kristóf, mielőtt áttérne a következő év első kiállítására.
– 2013 elején egy nagyon személyes kiállítással fogok előrukkolni, amiből most még nem tudok semmit mutatni, mert olyan művészeket kértem föl résztvevőnek, akik személyes kapcsolatban álltak édesanyámmal, Aba-Novák Judittal, aki az én értelmezésemben Aba-Novák Vilmos mellett a galériánk másik névadója. A kiállítás címe „Az a konty”, arra utal, hogy amíg tudott, addig kontyot hordott, így ismerték, így emlékeznek azok a művészek, akikkel kapcsolatba került. Akik nem véletlenül vesznek részt ezen a csoportos kiállításon: Asszonyi tamás, Balogh László, Barabás Márton, Bálint Ildikó, Csíkszentmihályi Róbert, Deim Pál, Flohr János, Kemény Zoltán, Kovács Péter, Kő Pál, Lukoviczky Endre, Nagy Gábor, Paulikovics Iván, Szórádi Zsigmond, Tögl-Molnár Zoltán, Záborszky Gábor és Závodszky Ferenc. A kiállítók olyan különböző műnemekben dolgozó művészek, akik a Képzőművész Szövetséghez és a képzőművészethez kötött édesanyámmal gyakran kerültek kapcsolatba.
A sajtótájékoztatón szó esett még a februárban esedékes Művészkönyv Triennáléról, és a szeptemberre tervezett „Aba-Novák Vilmos szakrális művészete” című kiállításról (,de az újságíró úgy ítéli, hogy ezekre majd megfelelő időben visszatér).
{jcomments on}
