…vagy csak őrlángon tartja magát, mint félig kihűlt főzeléket, melyről még nem dőlt el, gyomorban vagy vécébe kiöntve végzi. – Nyerges Gábor Ádám írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Érzelmei felülvizsgálatra szorulnak.
Vannak-e, lennének-e egyáltalán lehűlő levegő, autók által kettéválasztott tenger módjára két oldalra söpört falevelek, utcasötét és világító ablakok nélkül. Szomorú számok nélkül, szomorú versek nélkül, alkohol nélkül. Csinos pofik, igéző tekintetek, mélyértelműnek hitt beszélgetések nélkül. Leírva banális, kimondva hatásos nagy igazságok nélkül. Nárcizmus nélkül. Erőltetés nélkül. Biztonságvágy nélkül. Szexuális igények nélkül.
Létezhet-e az, s ha igen, hogyan, lehet-e nemcsak illúzió, hogy nem hiányzik senki. Hogy a hiány tárgya csak egy körvonalazatlan valaki lehet és minden alkalmi behelyettesítés, mindenki, aki a határozatlan névmás helyére kerül, már érdektelen, vagy az lesz, előbb vagy utóbb. Van-e úgy, hogy tényleg nincs mit gondolni, érezni, kérdezni, az emlékezésre való szándék pedig elszürkül. Van-e úgy, hogy valaki tényleg unja az emlékeit.
Hogyha megkérdezik, mi van vele, nem tud mit mondani. Lehet-e, hogy valakivel ténylegesen nincs semmi. Él-e ilyenkor az ember vagy csak őrlángon tartja magát, mint félig kihűlt főzeléket, melyről még nem dőlt el, gyomorban vagy vécébe kiöntve végzi. Létezhet-e feltételes módban, lappangva egy élet. Vagy mindez csak beképzelés, önelégült, szenvelgő póz. Kérdés az is, hogy az ember egyáltalán miért tesz fel ilyen kérdéseket.
Honnan jön az energia, ami bizonyosan nem fotoszintézisből, kalóriából, izomból vagy koffeinből, nikotinból, alkoholból, ami reggel elszakítja az elnyűtt, elmacskásodott, már eleve fáradtnak érzett testet az ágytól minden egyes nap. Mi végre felkelni, kávét inni, leveleket írni és olvasni, hírekből tájékozódni, fogat mosni, zuhanyozni, felöltözni, elmenni, ügyet intézni, két-három percben felszínesen csevegni, köszönni, névnapot, születésnapot kívánni.
Szerelmet kéne vallani végre valaki arra érdemesnek.
Kitalálni érdekesebb részleteket, variálni a történetet.
Megbékélni mindennel, de semmibe sem beletörődni.
Megbocsátani mindenkinek, de nem érdektelenségből.
Vagy esetleg nem beszélni egy mukkot sem, amíg nincs miről.
(Felülvizsgálata felülvizsgálatra szorul.)
