Mint a kilencvenes évek népi szólása tartja: egy újszülöttnek minden meggazdagodási ötlet új. Néha egy régiszülöttnek is. (Nógrádi Gábor hogyan lehetünk milliárdosok? című sorozata)
Úgyhogy javaslom: azok is mélyüljenek el új módszerem tanulmányozásában, akiknek Isten kifürkészhetetlen akaratából még nem volt telitalálatuk a lottón.
A két milliárdhoz vezető út első lépéseként vásárolunk egy tenyér¬nyi, rossz minőségű papírdarabot kétszáz forintért. Vagy ötszázért. Esetleg ezerért. (Azért bizonytalankodom, mert nem tudom, hány hét múlva jelenik meg ez a kis írás, és hogy mennyi lesz akkor éppen a lottószelvény ára.)
A papírcetli megvásárlásával azonban csak az első buktatót tettük meg a milliókhoz vezető úton. Most jön ám a munka java! Merthogy ez a papírcetli nem ám egy sorsjegy!
Nem ám várni a húzást, mint a sült halat, hogy a szánkba repüljön!
Képzelőerő és kreativitás! E kettő kell nekem!
Vagy azt hiszi a kedves olvasó, hogy olyan egyszerű beikszelni öt vagy hat számot, hogy halálbiztosan megnyerjünk egy zsák pénzt?
És a szabályok?! A törvényszerűségek?! Hát minek tépem én itt a számat, ha nem azért, mert én tudom a titkot?!… Amit most elárulok az én kedves, hiszékeny olvasóimnak.
Tehát: nagyon fontos, hogy ne legyenek a számok mind egymás mellett vagy alatt! Az tuti bukás! De ne legyenek ám egymáshoz közel sem, vagy nagyon távol! Ne legyen mind páros! Isten ments! Se páratlan! És persze ne legyen számtani sor, se mértani, se törzsszám, vagy prímszám!
Értve vagyok? Szóval nem olyan egyszerű ám ez! Amihez szerencse kell, az a házasság és nem a lottó. Persze, ha betartjuk gondosan kidolgozott tudományos módszerem szabályait, akkor már csak egy feladatunk van: le kell ülni egy sötét sarokba és arról álmodozni, hogy mire költjük majd el azt a rengeteg pénzt.
Bizony, jól meg kell gondolni!! A két milliárd is elfogyhat egyszer. Csak ügyesen, beosztással. Nem ám szórni, mint sót a hóra!
Mondjuk, én magam, ha mondhatom, vennék egy szerény, liftes négy emeletes házikót a Sas-hegyen úszómedencével. Aztán egy helikoptert is, hogy reggelente legyen mivel lemenni friss kifliért a boltba. Aztán három-négy Mercedes kocsit is, hadd legyen tartalék, ha az egyiknek beragad a kuplungja, mint a húsz éves Ladának szokott. Aztán vennék tíz deka téliszalámit is szeletben vacsorára meg ilyesmi. Borzasztóan tud ám az ember fantáziája repkedni ilyenkor!
Kell az önuralom, ha nincs!
(Az igazság kedvének okáért persze meg kell jegyeznünk, hogy több évtizedes lottózási kísérleteim során már előfordult egyszer vagy kétszer, hogy nem azokat a számokat húzták ki a szemét csalók, amelyeket beikszeltem volt.
De ez engemet sosem tört le.
Egy férfi ne adja fel az élet viharait, vagy mi a szösz, hát nem?)
{jcomments on}
