Versek zenével a Roham bárban

A külföldiek azért szeretnek Budapestre járni, mert itt az éjszakában buli buli hátán. (Csanda Mária tudósítása a fótóival)

Október elején beindul az őszi művészeti-irodalmi élet a fővárosban, mesés tarkaság, zajlik az élet. Ösztöndíjat kapott ismerősöm mesélte, aki éppen kiköltözött erre a félévre Bécsbe, ott kilenckor megszűnik az élet, minden bezár. Érthető hát, ha a külföldi idelátogatók örömüknek adnak hangot, milyen izgalmas, érdekes világgal találkozhatnak nálunk.

Egyik ilyen kultúrpont a Roham elnevezésű hely, echte pesti bérház, a romkocsmák közül az egyik a belvárosban, amit fiatalok birtokba vettek és művészeti szórakozóhellyé alakítottak. A földszinten az udvarban italpult asztalokkal és székekkel (Roham bár), feljebb galéria, színesre festett és graffitizett falak. Az egyik emeleti lakásban, ahol a falakat lebontották a nagyobb tér lehetőségéért – színpad. Itt kapnak helyet könyvbemutatók, kiállítások, művészeti előadások.

Október nyolcadikán este Weiner Sennyey Tibor költő és Hegyi Botos Attila költő és zenész állítottak össze műsort barátaiknak és a zenével fűszerezett költészet kedvelőinek. Utóbbit, vagyis a zenei kíséretet, időnként aláfestést, esetenként közjátékot Hegyi Botos Attila képviselte gitárral, egy szám erejéig ritmushangszerével. A két költő elmesélte barátságát és az est létrejöttének körülményeit: az Etyeki borfesztiválon csupán a saját szórakozásukra műsort rögtönöztek – a véletlen hallgatóságban pedig ott volt a Roham programszervezője, aki mindjárt fel is kérte őket a folytatásra.

A verseket témájuk szerint szekciókra osztották a következők szerint: 1. előhangolás 2. bor (ünnep) 3. borágy (avagy időutazás a bor bölcsőjébe, a Mediterránumba) 4. visszatérés a jelenbe 5. igazodás, tájékozódás, tájolás, a táj. 6. út a tengerhez, avagy a táj horizontja 7. hazatérés, hazatalálás: itthon

Elhangzottak népzenei és világzenei aláfestések, vershez pengetések, bordalok és szomorkodók, tájversek és szerelmesnek álcázott vagy valódi? szerelmes versek. A hangulatos este költeményeiből a librarius olvasói számára kaptunk ízelítőt a szerzőktől:

Hegyi Botos Attila: Hüperión éneke

Bennem ébredt

magára a táj.

Mind, akit bejártam,

mind, akit műveltem:

Messonghi narancsligete,

küszöböm araukáriája,

s akit csak álmaimban láttam:

egytől egyig én vagyok.

Tarquinia hantjai, Assisi kövei,

egy tübingeni szoba félhomálya;

kiskert duzzadó paradicsomai.

S ha végképp távolodna

tőlem minden táj,

még hajlékom e fűszál,

ahonnan szélbe

dúdolom: miattad vagyok.

Én voltam, aki megnyíltam,

te, aki becsukódtál.

S te, aki én leszek,

ha elnémul dalom.

Weiner Sennyey Tibor: Jónak ígérkezik (részlet)

Lehet több bűnt kellett volna elkövetni,

Akkor nem lennél te ilyen nagy senki.

Lopni: vagyonod lehetne, mint semmi;

Kicsit meg kellett volna tanulnod ölni.

De erre te teljesen alkalmatlanként,

Zúgva felnövő göndör gyerekként

Bámulod a tűnő idő fölvételét,

Hogy valamit végre már megérts.

Mi lesz veled? Élni vagy haldokolni

Viszed tested e napra dideregni?

Ki lesz veled? Égni vagy tündökölni

Hagyod-e magad az éjbe menni?

{jcomments on}