A külföldiek azért szeretnek Budapestre járni, mert itt az éjszakában buli buli hátán. (Csanda Mária tudósítása a fótóival)
Október elején beindul az őszi művészeti-irodalmi élet a fővárosban, mesés tarkaság, zajlik az élet. Ösztöndíjat kapott ismerősöm mesélte, aki éppen kiköltözött erre a félévre Bécsbe, ott kilenckor megszűnik az élet, minden bezár. Érthető hát, ha a külföldi idelátogatók örömüknek adnak hangot, milyen izgalmas, érdekes világgal találkozhatnak nálunk.
Egyik ilyen kultúrpont a Roham elnevezésű hely, echte pesti bérház, a romkocsmák közül az egyik a belvárosban, amit fiatalok birtokba vettek és művészeti szórakozóhellyé alakítottak. A földszinten az udvarban italpult asztalokkal és székekkel (Roham bár), feljebb galéria, színesre festett és graffitizett falak. Az egyik emeleti lakásban, ahol a falakat lebontották a nagyobb tér lehetőségéért – színpad. Itt kapnak helyet könyvbemutatók, kiállítások, művészeti előadások.
Október nyolcadikán este Weiner Sennyey Tibor költő és Hegyi Botos Attila költő és zenész állítottak össze műsort barátaiknak és a zenével fűszerezett költészet kedvelőinek. Utóbbit, vagyis a zenei kíséretet, időnként aláfestést, esetenként közjátékot Hegyi Botos Attila képviselte gitárral, egy szám erejéig ritmushangszerével. A két költő elmesélte barátságát és az est létrejöttének körülményeit: az Etyeki borfesztiválon csupán a saját szórakozásukra műsort rögtönöztek – a véletlen hallgatóságban pedig ott volt a Roham programszervezője, aki mindjárt fel is kérte őket a folytatásra.
A verseket témájuk szerint szekciókra osztották a következők szerint: 1. előhangolás 2. bor (ünnep) 3. borágy (avagy időutazás a bor bölcsőjébe, a Mediterránumba) 4. visszatérés a jelenbe 5. igazodás, tájékozódás, tájolás, a táj. 6. út a tengerhez, avagy a táj horizontja 7. hazatérés, hazatalálás: itthon
Elhangzottak népzenei és világzenei aláfestések, vershez pengetések, bordalok és szomorkodók, tájversek és szerelmesnek álcázott vagy valódi? szerelmes versek. A hangulatos este költeményeiből a librarius olvasói számára kaptunk ízelítőt a szerzőktől:
Hegyi Botos Attila: Hüperión éneke
Bennem ébredt
magára a táj.
Mind, akit bejártam,
mind, akit műveltem:
Messonghi narancsligete,
küszöböm araukáriája,
s akit csak álmaimban láttam:
egytől egyig én vagyok.
Tarquinia hantjai, Assisi kövei,
egy tübingeni szoba félhomálya;
kiskert duzzadó paradicsomai.
S ha végképp távolodna
tőlem minden táj,
még hajlékom e fűszál,
ahonnan szélbe
dúdolom: miattad vagyok.
Én voltam, aki megnyíltam,
te, aki becsukódtál.
S te, aki én leszek,
ha elnémul dalom.
Weiner Sennyey Tibor: Jónak ígérkezik (részlet)
Lehet több bűnt kellett volna elkövetni,
Akkor nem lennél te ilyen nagy senki.
Lopni: vagyonod lehetne, mint semmi;
Kicsit meg kellett volna tanulnod ölni.
De erre te teljesen alkalmatlanként,
Zúgva felnövő göndör gyerekként
Bámulod a tűnő idő fölvételét,
Hogy valamit végre már megérts.
Mi lesz veled? Élni vagy haldokolni
Viszed tested e napra dideregni?
Ki lesz veled? Égni vagy tündökölni
Hagyod-e magad az éjbe menni?
{jcomments on}
