Rab Gusztáv a századelőn divatos lélektani lektűrjei révén lett ismert. 1963-ban halt meg Dreux-ben.
Rab Gusztávnak, a Magyarországon elfeledett, ám a két világháború között népszerű szerző hagyatéka került haza a napokban Magyarországra a Párizsi Magyar Intézet közreműködésével. A kéziratok, feljegyzések és a levelezés a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményét fogja gazdagítani.
Ablonczy Balázs, az intézet igazgatója elmondta, hogy a hagyatékban számos kézirat, könyv, illetve az író levelezése található. Az anyagok egy hatalmas „vulkánfíber bőröndben” érkeztek Párizsba, ahonnan a hét elején küldték el Budapestre, ahol most kicsomagolásra várnak.
Az igazgató kitért arra is, hogy az intézet fontos feladatának tekinti a kallódó magyar hagyatékok felkutatását és összegyűjtését. Ennek keretében már tavaly Magyarországra jutott Csukássy Lórántnak, a francia rádió magyar adása egykori szerkesztőjének jó néhány irata, és idén, együttműködésben az ’56-os Intézet Oral History Archívumával, elindul a franciaországi magyar közösség emlékezetét dokumentáló interjúprogram.
Rab Gusztáv a századelőn divatos lélektani lektűrjei révén lett ismert, időnként a „magyar Flaubert”-ként is emlegették. A Rohoska József néven született írót Osvát Ernő fedezte fel a húszas évek elején. Az akkor még joghallgató sárospataki diák első műve a Nyugatban jelent meg 1923-ban Mocsárláz címmel. Egyetemi tanulmányait félbehagyva hamarosan a Világ és az Est-lapok munkatársa lett.
Leghíresebb regénye az 1938-ban megjelent, Mentont ajánlanám című, amelyet szellemisége és a korra jellemző, szerelmi történetre felfűzött narrációja miatt gyakran hasonlítottak Szerb Antal Utas és holdvilág vagy Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című kötetéhez.
A szerző 1939-ben a Pest című kormánylapnál lett vezércikkíró, később a politikai rovat vezetője. A Pesti Naplóban publikálta Hitlert bíráló riportsorozatát is, aminek a következtében 1941-ben németellenes magatartása miatt letartóztatták.
1945-ig kilenc regénye jelent meg, mindegyik jelentős sikert aratott a kritikusok és az olvasók körében. 1945 után Belvedere című regényének irredenta részletei és a Pestnél vállalt szerepe miatt két évre eltiltották az újságírástól. 1949-től 1956-ig a Keleti-főcsatorna építésénél dolgozott földmérőként. 1958-ban egy franciaországi utazásáról nem tért haza. Párizsban az Amerika Hangja rádióadó munkatársa lett. Az emigrációban riportokat, elbeszéléseket, regényeket írt és publikált az Irodalmi Újságban. Magyarul írt regényei először francia, majd főként angol és német nyelven jelentek meg.
Forrás: MTI
{jcomments on}
