„A Somogy megyei Babócsán gyűjtötte a mesét, a leírás pontos ideje viszont homályban maradt, de valószínűleg nem lehet túl régi, hiszen olyan mai személyt is megemlítettek benne, mint Christiano Ronaldo.” Két vérbeli tudósítást olvashattok a Marcali Berzsenyi gimi médiaszakos hallgatóitól.
Esti mese felnőtteknek – élménybeszámoló
Október 1-jén Agócs Gergely mesemondó, népzenész és néprajzkutató érkezett a marcali Városi Könyvtárba és egy talán kevéssé ismert mesét mondott el a közönségének. Előadásmódja teljesen lenyűgözte a hallgatóságot: kicsik és nagyok egyaránt csüngtek a szavain.
Magát a történetet leírni nem fogom és nem is tudnám, mert képtelenség írásban ugyanazt visszaadni. Egy szöveg nem tud ugyanúgy hangsúlyozni, mint egy élő ember, és magam sem emlékszem már minden szófordulatra.
A Somogy megyei Babócsán gyűjtötte a mesét, a leírás pontos ideje viszont homályban maradt, de valószínűleg nem lehet túl régi, hiszen olyan mai személyt is megemlítettek benne, mint Christiano Ronaldo.
Ettől függetlenül az előadónk többször is kihangsúlyozta, hogy egy régi korban játszódó kalandról van szó, azokból az időkből, amikor még egyazon forrásból fakadt a Duna, a Tisza és a Mississippi, valamint a Zagyva, az Ipoly és a Colorado. A sötét erdőben is másfajta lények éltek, példának okáért lánctalpas farkasok vagy kardszárnyú denevérek – tizennyolc méteres szárnyfesztávolsággal rendelkeztek, így nem szívesen találkoztam volna össze velük – de a kaszafogú tigrincsek már addigra is kihaltak. Külön említést érdemel eme nagymacskák sorsa, ugyanis szerencsétlen ragadozók annak köszönhetően pusztultak ki, hogy tüsszentéskor véletlenségből felnyársalták magukat. Ez alól csak az utolsó példány kivétel, aki pedig leette magát áfonyás joghurttal, és meg szerette volna nézni, mennyire piszkította össze a mellkasát… A hollók pedig matuzsálemi kort éltek meg, a mesében szereplő szárnyasok már százötven évet elboldogultak, sőt, a századik születésnapjukon még az emberi beszédet is elsajátították, feltéve, ha előtte harminchármat bucskáztak.
Természetesen az egyedi teremtmények mellett felbukkantak a hagyományos meseelemek is, például a három fiú, akik elmennek szerencsét próbálni, a történet három különböző országban játszódott, a királyok pedig pontosan kilencvenkilenc szerencsétlen próbálkozó fejét húzták karóba, mielőtt hőseink megoldották volna az uralkodókat sújtó problémákat.
Külön megragadott a mese szóhasználata, a főszereplők családja ugyanis olyan szegény volt, hogy még a sárga virág is kihajtott a háztetőn, az ördög legkisebb szolgálóját drága, tekintetes földesúr elvtársnak nevezték , a királylány kezét pedig a „többi alkatrészével együtt” lehetett elnyerni.
Az előadást Agócs úr egy kis dudajátékkal zárta, és megmutatta, hogy egy népdal is lehet ugyanolyan élvezetes, mint egy könnyűzenei alkotás. A népi hangszert egy marcali bácsitól gyűjtötte s ivadékait általunk üdvözölte.
Megragadott az előadó, modern digitális világunkban újszerű élményt nyújtott.
Zajcsuk Liliána 12. E
Berzsenyi Dániel Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium
Hét nap, hét éccaka, hét szempillantás
Már a cím is érdekes ugye? Aki hosszú töprengés után úgy döntött, hogy 2012.október 1-jén este 17:00-kor ellátogatott a Marcali Városi Könyvtárba, mindenképpen egy vidám, humorral teli estét könyvelhetett el magának. Sokkal jobb volt, mint a szokásos rohanó élet taposómalmában lévő teendők intézése, a problémák megoldásának keresése. Mindenki kikapcsolódhatott, és talán a régi, szép, gyermekkori, gondtalan idők is eszébe jutottak mindenkinek. De kinek is köszönhetjük mindezt?
A könyvtár szervezésében az igencsak sokoldalú, humorral teli, nagypapa stílusú, vérbeli, szabatos tájszólású mesemondó látogatott el városunkba. Mivel saját magáról elég szűkszavúan nyilatkozott, az internet segítségét kellett hívnom annak érdekében, hogy egy-két életrajzi adatot meg tudjak osztani mindenkivel.
Kiről is van szó valójában? Agócs Gergely népművész, néprajztudós, népzenész, mesemondó, egyszóval minden, ami népi. Ez a mondat fölöttébb jellemző rá, mert ő élethivatásának tekinti a népi kultúra terjesztését, itt a könyvtárban ezúttal a népmese kincs egy szeletkéjéből kaptunk ízelítőt. Másfél óra felhőtlen szórakozást, kacagást, vidámságot ajándékozott a látogatóknak. 1969-ben született Felvidéken, gyerekkora nagy részét Füleken töltötte. Már tizenhat évesen népzenét gyűjt, munkája során Marcaliba is eljutott. A kassai Csámborgó zenekarban kezdett el zenélni, 24 éves korában megkapja a „Népművészet Ifjú Mestere” címet. Az éneklés mellett számos hangszeren játszik: dudán, furulyán, tárogatón, klarinéton. Az MTA Zenetudományi Intézetében népzenekutatóként dolgozott. Jelenleg a Fonó Zenekarban zenél, előadóesteket tart, folklóranyagot gyűjt, népművészeti táborokban tanít és még számos tevékenységet végez.
Az előadás kezdetekor egy kis feladat egyeztetésre is szükség volt. Tisztázni kellett, mi is az előadó feladata? Egyértelműen érkezett a kérés: Mondjon nekünk egy jó kis mesét!
Rendben, akkor kezdjük – érkezett a válasz a mesemondótól. Leült a székre, természetesen egy kis színészi játékot is belecsempészve, elkezdte a mesét. Lehengerlő stílusával, tréfás népmeséivel valamint zseniális szófordulatokkal bűvölt el minket, vagyis ahogy ő fogalmazott: „a tisztelt egybegyűlteket”.
Külön segítség volt a Marcali Plébánia Templom harangjátéka, hiszen pont akkor harangoztak, amikor ez a rész a történetben is elérkezett. Csodálatos volt, szinte le tudtuk magunknak filmszerűen vetíteni az egész elmondott történetet. Jól megfigyelhetőek voltak a népmesék jellegzetességei, a motívumok, de ezeket inkább meghagyom az irodalom órákra.
Természetesen nem csak mesét hallgattunk, hiszen egy sokoldalú személyiség jött el hozzánk, hanem egy somogyi népdalt is eljátszott nekünk egy remek kis hangszerrel, a dudával fűszerezve, úgymond az előadás befejezéseként.
Örültem, hogy a mi városunkban is egyre több lehetőség adódik arra, hogy ilyen magával ragadó egyéniségek színvonalas előadásain részt vegyünk. Lehet,hogy a részvétellel megalapoztunk magunknak egy irodalom ötöst,de sokkal fontosabb az,hogy felhőtlen jókedvet kaptunk ezalatt a másfél óra alatt, és mint a reklámokból tudjuk, a boldogság és az öröm megfizethetetlen,minden másra ott a Master Card.
Lengyeltóti Bence 12/E
