Olyan okosságot tudtak meg tőle a magyar forgatókönyvírók, hogy régen az emberek a tűz körül meséltek, és a forgatókönyvírás is tkp. erről szól. Meg régen piálni is szeretett, de ma már nem lehet. Kár.
A legfontosabb, amit egy forgatókönyvírónak el kell sajátítania, hogy képes legyen a fenekén maradni, és írni – mondta el Joe Eszterhas a szombaton adott interjúban. Az Elemi ösztön, a Flashdance forgatókönyvírója a Magyar Nemzeti Filmalap és a Film.hu szervezésében megvalósuló filmíró mesterkurzus második vendégeként érkezett Budapestre.
„Az igazságot szeretném elmondani a hallgatóknak, mert ezeket mástól nem fogják hallani” – mondta Joe Eszterhas a filmíró mesterkurzuson.
Véleménye szerint a forgatókönyvírónak istenadta tehetséggel kell rendelkeznie, de azért sok hasznos praktikát el lehet sajátítani azoktól, akik már régóta művelik a szakmát. Sajnos sokan úgy tanítanak forgatókönyvírást, hogy nincs egy elkészült filmjük sem, és ők vannak többen. Pénzt kérnek a gyerekektől, holott fogalmuk sincs arról, amiről beszélnek – mondta a világhírű forgatókönyvíró, aki szerint egyedülálló lehetőség nyílik az ilyen mesterkurzusokon, hiszen a forgatókönyvírók azt kérdeznek, amit csak akarnak. „Külön örülök, hogy most magyar srácok kérdezhetnek, Magyarország mindig a szívemben él”.
Szerinte leginkább azt kell észben tartania a forgatókönyvíróknak, hogy a történet elmesélése a dolguk, és nem szabad elveszniük a technikai részletekben. „Az írás magányos műfaj, egyedül ülsz a gondolataiddal, a történeteddel. Persze nem túl egészséges egész nap csak írni, ülni a gép előtt, de enélkül nem megy. Nem sok német szó van, amit kedvelek, de az, hogy Sitzfleisch, pontosan kifejezi a lényeget. Képesnek kell lenni ülni a fenekeden, és írni” – vélekedett, hozzátéve, az sem visz közelebb az íráshoz, ha valaki naponta húsz filmet megnéz, és egyfolytában filmekről beszél. „Ülj le, találj ki egy történetet, képzeld el, és írd le. Ennyi az egész” – mutatott rá az Elemi ösztön alkotója.
„A régi időkben az emberek leültek a tábortűz köré, és történeteket meséltek. A forgatókönyvírás ma is erről szól”.
Arra a kérdésre, hogy szerinte változott-e a forgatókönyvírók helyzete az elmúlt években a hollywoodi filmes hierarchiában, azt felelte, hogy az elmúlt harminc évben ezen dolgozott, szerette volna tudatosítani mindenkiben a forgatókönyvírók fontosságát. „Van egy mondás, hogy a forgatókönyvírók azok, akiket nem láthatsz, akikről nem hallasz. De ez most már változik, és büszke vagyok arra, hogy ebben nekem is részem volt”.
A forgatókönyvíró arról is beszélt, hogy a filmtörténetben ő kapta a legnagyobb gázsit az Elemi ösztön című film forgatókönyvéért, de még így a fizetési hierarchia alján volt. „Én hárommillió dollárt kaptam, Michael Douglas 15-öt, Paul Verhoeven, a rendező 8-at. Így azért jó a lista végén lenni” – árulta el. Arra a kérdésre, hogy a forgatókönyvírók 2008-as sztrájkja elért-e valamit, azt felelte, hogy szerinte nem, mint fogalmazott, az Amerikai Írók Céhe sok mindent el tud érni, de pont a lényegen – a forgatókönyvírók megbecsültségén – nem tud változtatni .
Saját írói módszeréről elmondta, hogy általában reggel szeret írni, és legtöbbször kora délutánig dolgozik. „A Music Boxot négy hónapig írtam, mert nagyon sokat kellett kutatni hozzá. Az Elemi ösztönt viszont 13 nap alatt befejeztem, csak úgy kiszakadt belőlem” – idézte fel, hozzátéve, szerinte a kasszasikert meghozó film azért született meg olyan könnyen, mert hosszú évek óta kutatta, mi a gyilkosok motivációja. „Akkor hirtelen összeállt mindaz egy történetben, amiről annyit gondolkodtam korábban” – mutatott rá.
Arra a kérdésre, hogy mit tesz, ha elakad egy történettel, azt felelte, hogy legtöbbször úszik egyet vagy sétál egy nagyot. „Régebben ittam, nagyon önpusztító életet éltem. De ezt már nem tehetem, ezért inkább mozgok. A legjobb ilyenkor, ha az ember félrerakja a munkát, és nem is gondol rá. Néha magától megjön a megoldás, néha meg nem. Hét-nyolc forgatókönyv van a fiókomban, amit nem sikerült sosem befejezni”.
Joe mesélt arról is, hogy teljesen megváltoztatta az életét a súlyos betegsége, a torokrákja. Abbahagyta a dohányzást, az ivást, naponta templomba járt és imádkozott, mint fogalmazott, isten segítésével sikerült legyőznie a betegséget. Felidézte azt is, hogy szerepet vállalt dohányzásellenes kampányfilmekben, amelyek azt kritizálták, hogy épp a hollywoodi filmek propagálják a dohányzást. Mint fogalmazott, az ő filmjeiben is fontos szerepet kapott a cigaretta, az Elemi ösztönben például a két főszereplő kapcsolatának egyik fontos kifejeződése. A döntő lökést azt adta meg neki, hogy találkozott egy 16 éves fiúval, aki tüdőrákban szenvedett, bár ő maga sosem dohányzott, viszont az édesanyja láncdohányos volt. Joe Eszterhas mesélt legutóbbi filmforgatókönyvéről, a Makkabeusról is, amelynek a forgatása végül meghiúsult, miután Mel Gibson, a rendező kihátrált a projekt mögül. Eszterhas akkor antiszemitizmussal vádolta meg a színész-rendezőt, aki viszont azt mondta, hogy a forgatókönyv volt rossz.
„Nem sokat tehetek. A szerződést a Warner Brothers-szel és Mel Gibson cégével kötöttem. Mel odajött, hogy Júdás Makkabeusról akar filmet forgatni, én pedig megírtam a könyvet. De aztán egy borzalmas, rémálomba illő vitába bonyolódtunk, így a film elakadt. Nem hiszem, hogy bármi történhet még vele” – mondta. Hozzátette, alkotóként ezt nagyon sajnálja, mert a forgatókönyv szerinte jól sikerült, szerette a témát is. „Egy olyan ideológiai-filozófiai vitába kerültünk, amely világossá tette, hogy nem lesz folytatás”.
Azóta nem találkozott Mel Gibsonnal, bár szerinte fontos lenne megbeszélniük a történteket.
Forrás: MTI, fotó Kallos Bea
{jcomments on}
