Wassermann Móric, az EMKE kávéház tulajdonosa prímásversenyt hirdet, mert az előző „cigánykirályt” egy londoni étterem szerződtette.
Új magyar darab ősbemutatójára készülta Thália Színházban: Garaczi László EMKE – volt egyszer egy kávéház… című művétma estetűzi műsorra a teátrum.
A Nagymező utcai színház szürreális időutazásra hív, a darab a századelő pesti kávéházi életébe vezeti a nézőket és zeneszó mellett mesél egy letűnt korról. A Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös produkcióként készült előadást szombaton és vasárnap játsszák.
Garaczi László a Thália Színház fölkérésére írt új művében Budapesten járunk, a húszas években. Wassermann Móric, az EMKE kávéház tulajdonosa prímásversenyt hirdet, mert az előző „cigánykirályt” egy londoni étterem szerződtette. Móric kényes rá, hogy az EMKÉ-ben az ország legjobb prímásai játsszanak, az állásra és a címre ketten esélyesek, a budapesti Farkas Pali és a fiatal Rácz Gabi, aki meghódította Erdélyt, és most fog először Budapesten játszani – olvasható a darab ismertetőjében.
Bagó Bertalan, az előadás rendezője elmondta: a darab egy olyan világot mutat be, amelyről eddig ilyen nézőpontból nem készült előadás. Az 1900-as évek kávéházi világáról szóló történet a második világháború végéig ível, amikor megszűnt a kávéházi kultúra, az a fajta együttlét, amikor a polgárok – művészek, írók, zenészek, festők, cigányok, zsidók, mindenféle emberek – összejöhettek, találkozhattak egymással, megszülethettek a művek, amelyeket Kosztolányitól kezdve Rejtő Jenőig ott alkottak. A rendező úgy fogalmazott, izgalmas számára, hogy ezt a témát most nem az operett világából nézve, hanem valóságosabb érzelemvilág felé közelítve vihetik színre.
Szólt arról, hogy az előadás nem is realista, a szereplők ugyan valós figurák, de nem az igazi nevükön, hanem egyfajta meseszövés szerint jelennek meg a színen, a cél inkább a kor, a kávéházak hangulatának bemutatása volt. Azonban a főszereplő létező személy volt, a darab alapja, az EMKE tulajdonosának története hasonlít a színpadon láthatóhoz – mondta.
„Mindig olyan előadást szeretek készíteni, amely kinyitja az asszociációs mezőt” – jegyezte meg Bagó Bertalan arról, hogy az előadás felvet-e aktuális kéréseket is. Mint mondta, a színpadon szürreális, álomszerű világot látunk, több idősíkkal és a tudatalatti megmutatásával, ezzel még szélesebbre nyitható a jelentések spektruma.
A rendező beszélt arról is, hogy a darab hosszú közös munkafolyamat alatt született, az előadás szövetét adó zenét, amely témaválasztásában a korból merít, Horváth Károly szerezte. Felhasználják az akkori dalokat is, ám nem az ismert slágerek csendülnek fel. A dalbetéteket élő muzsikával adják elő, az előadásban színre lép Balogh Kálmán cimbalomművész is.
A Thália előadásában a főszerepet alakító Cserhalmi György mellett Kolti Helga, Gubás Gabi, Fátyol Kamilla, Nagy Péter, Both András, Hunyadkürti István, Mészáros András és Szegezdi Róbert játszik, a dramaturg Lőkös Ildikó, a látvány Vereckei Rita munkája.
Két videó a darabról:
{jcomments on}
