A fesztivál három napjának minden szertartása a földről szólt: hegyi meditálás a gleccserek között, ételkészítés gödörben, földrengető táncok és énekek. (Szeles Judit észak-norvégiaibeszámolója)
Augusztus vége egy hosszan a szárazföldbe benyúló fjord mélyén egy kis faluban az északi sarkkörön túl, ahol már a kurta farkú kismalac sem túr… Norvégia, Lavangen, plusz tíz fok. Egy nyolcszögletű sátor körül számi népviseletbe öltözött fiatalok, öregek, sámándobokat magukkal cipelő érdekes emberek. Isogaisa nemzetközi sámántalálkozó és számi fesztivál.
Előkészületek:
Az időjárásjelentésben a napi átlaghőmérséklet 10-15 fok, éjszaka fagy is lehet, eső, borult idő, ezért a legfontosabb a két váltás meleg, vízálló ruhanemű, a kényelmes és strapabíró bakancs, alpinista hálózsák, extra gyapjútakaró. Ahogy Amundsen írta a Déli sarkköri naplójában, a legénység ruházatára nagy gondot kell fordítani. Ő nem is engedte meg, hogy az expedíció résztvevői maguk szerezzék be a ruhákat, hanem egy horteni szabóval csináltatta meg azokat.
Fontos még, hogy a hátizsákban legyen tűzgyújtáshoz gyufa/kovakő és tapló, valamint nyírfakéreg, a szúnyogok ellen a Heyerdahlnál már jól bevált dzsungelolaj ajánlott, kés, zseblámpa, rozskenyér, füstölt szalonna, és az autóstoppoláshoz nélkülözhetetlen törülköző.
Az út:
Két úton lehet a legkönnyebben megközelíteni a fesztivál helyszínét: hajóval (Hurtigruten), mint ahogy azt Herman Ottó is tette, vagy vonattal Svédországból. De a leggyorsabb mégis csak a sas – a sámánok is ezt választják, ha valami sürgős dolguk akad. Azért is jó a SAS-sal (vagy a Norwegian Airlines-szal) utazni, mert az ember így megússza a Hurtigruten hagyományos beavatási szertartását, minek során a sarkkört először átlépőket egy vödör jeges vizzel locsolják le. Ahhoz képest, hogy eredetileg a sarkiszűz matrózokat bedobták a jeges vízbe, ez a szertartási már igen jelképes, és jó tudni, hogy a repülőgépeken egyáltalán nem is törődnek vele. Át is lehet szunyókálni a történelmi pillanatot. Ahogy én is majdnem…De szerecsére felébredtem, mégpedig arra,hogy megkezdtük a süllyedést – lassan és méltóságteljesen körözve először Lofoten fölött, majd egyre beljebb és északabbra, s végül egy éles kanyarral berepültünk Norvégia legnagyobb katonai támaszpontjának repterére, Bardufossba.
Bardufoss és Lavanden-Fjellkysten között legalább egy óra volt az út. Mindazt, amit eddig felülről láttunk, beszippantott magába, s ott utaztunk az ezer, ezerötszáz méter magas, gleccserfödte hegyek lábánál. A tér egészen kitágult, az idő pedig eltűnt. Nem is kerestem tovább.
Időről csak egy hegyszoros előtt esett szó. Arról az időkről beszélt a helybeli sofőrünk, amikor a számikra hajtóvadászatot rendeltek el, és az egyetlen lehetőség az maradt a környékbelieknek, hogy a völgyben rejtőzzenek el. A szoros nagyon szűk, és meredek, mindkét oldalon kőomlással fenyegető kőfolyam. A levegő teli fájdalommal és félelemmel. Igazán jó az Isogaisa hegy másik oldalán egy nyitottabb tájra érkezni. A távolban a a Lavangen-fjord mélyzöld tengervíze csillant meg.
A fesztivál:
Az Isogaisa első napját az öregek tanácskozása előzte meg, ahol az előző év óta eltelt időszak eseményeit, tapasztalatait osztották meg egymással, és kijelölték a fesztivál céljait. A térség, és általában a sarkköri régiók legfontosabb kérdése a föld – konkrét és átvitt értelemben is. A norvégiai és svédországi számik a norvégokkal, a svédekkel és egymás között sem tudnak a földtulajdonláson megegyezni. Ez konkrét. Az is meglehetősen konkrét, hogy a sarkköri természeti változások (jégolvadás, klímaváltozás) nemcsak a helyieket érinti, hanem mindanyiunkat, az egész Földet. A feladatok megoldásához olyan hozzááállást kell tanúsítani az öregek tanácsa szerint, ami a földhöz spirituális értelemben köt minket: meg kell találni a gyökereinket, a gyökerek pedig, jól tudjuk, a földben vannak.
MÁDDU – számi, ’gyökér’, ’eredet’. A medve, a szent medve, az ősanya, ami a dobon délen, lent, mélyen található. Téli álmot alszik a barlangjában vagy egy hóodúban az egész sötét időszakban, és csak akkor jön fel, amikor az éjféli nap lenyugszik, azaz júniusban. Akkor a hátát megérinti egy vékonyka napsugár, és a vastag bundáján három smaragdzöld kígyó jelenik meg. Ekkor megérzi a medve, hogy fel kell kelnie, s a hátára kell vennie a napot.
A fesztivál három napjának minden szertartása a földről szólt: hegyi meditálás a gleccserek között, ételkészítés gödörben, földrengető táncok és énekek. Nem volt olyan pillanata a hétvégének, hogy ne lehetett volna valahonnan egy jojkot hallani, vagy a sámándobok dübörgését. A fesztivál illusztris vendégei a világ minden tájáról érkeztek: Dánia, Oroszország, Új-Zéland, Grönland, Finnország, Svédország, Kanada. A helyi norvégok a viking idők előtt korszakot idézték, a számik pedig minderre kötöttek bokrétát.
A tavalyi Isogaisa fesztiválról Piera Somby együttese játszik a sámándiszkóban:
Sarki betegség:
A sarkkörön túl más a levegő összetétele. A hegyek teli vannak hegyikristályokkal, a fjordok lazaccal, delfinekkel, fókákkal és tengeri vidrákkal. A levegőben egyesével és párban is fehérfarkú rétisasok köröznek. Az a kevés erdő, ami a hegyek lábát borítja, törpenyírből és fenyőből áll. Az ember szervezete rákapcsolódik egy más jellegű, magasabb rezgésszámra, megváltozik a testhőmérséklet, a pulzusszám és az agy által keltett elektromosság. Ezt sarki láznak nevezzük. De csak akkor érezzük már magunkat betegnek, amikor elhagyjuk a sarki területeket. Hazaérve egy alacsonyabb rezgésszámú környezetbe, testünk még mindig a sarki lázban ég, és azt érezzük, elhagy az erőnk, lángol a testünk, hőmérővel ki nem mutatható a láz, mégis szédülünk, és levegő után kapkodunk, mintha a legrosszabb influenzavírussal lennénk megfertőzve. Pihenni kell, talán napokig, hetekig, s lehetőleg vízszintesben. Figyelni kell, hogyan kavarog-áramlik a forróság a test enegiapályáin, s hagyni kell, hogy megtalálja a helyét a sejtjeinkben. Nyomon kell követni az energia áramlását, s ha az leülepedett, lehet elkezdeni a tervezést, az előkészületeket a következő sarkkörön túli expedícióra. A kés, a rozskenyér, a szalonna, a tűzszerszámok, a zseblámpa…
Megjegyzés:
Nem szabad egyedül elcsángálni, és bemenni a bokrok közé, ha pisilni kell. Nem azért, mert még iránytűvel sem találunk vissza a táborba, nem azért, mert beleeshetünk egy medve odujába, s nem azért, mert egy kőomlás vagy hólavina seperc alatt betemet, hanem azért, mert Észak-Norvégiában lőgyakorlat van szakadatlanul. Különösen Bardufoss környékén. Mindenhonnan fegyverropogást és bombarobbanást hallani. Kivétel szombat, vasárnap és ünnepnap. Akkor még a fegyverek is hallgatnak. Egy rövig ideig.
A fesztivál hivatalos honlapja:
{jcomments on}
