Archív

Rontsa a minőséget!

Kp0520

Tessék már megmondani: mi nekünk abban az üzlet, ha elnyűhetetlen öltönyöket gyártunk? (Nógrádi Gábor: Hogyan lehetünk milliárdosok? sorozata)

Egy percig se hallgasson azokra kedves olvasóm, akik a kiváló minőségű és tartós termékek gyártása mellett agitálnak, mert azt kívánja az üzleti tisztesség meg a morál, vagy hogy hívják azt a lelki izét, ami a meggazdagodásunkat folyton akadályozza.

Tessék már megmondani: mi nekünk abban az üzlet, ha elnyűhetetlen öltönyöket gyártunk? Vagy abban, ha masszív, időtálló ágyakat, székeket, asztalokat dobunk piacra? Vagy talán az hozza a nyereséget, ha évtizedekig jól működő rádiókat, televíziókat szereltetünk össze? És kinek az érdeke olyan autókat csinálni, ami még tíz év múlva is olajcsöpp nélkül trappol az utakon? Ugyan kérem! Ne dőljünk már be az idealista kántálóknak! Tessék csak elképzelni, mi van akkor, ha például hosszú élettartamú biliket gyártunk, hogy csak a legegyszerűbb szükségleti cikket említsem! Az emberek, amilyen kicsinyesek, képesek gyerekről gyerekre hagyományozni a nélkülözhetetlen kis edényt és nem vesznek újat! Hol itt az üzlet? Horpadjon az a bili! Lyukadjon az a bili! Jöjjön le róla a máz!

Ha valóban meg akar gazdagodni a kedves olvasó, akkor már az alapanyagot is gondosan meg kell választani, amiből a termék készül. Az öltönyhöz olyan szövetet kell keresni, amit néhány tisztítás után fel lehet tenni az ablakra szúnyoghálónak. A bútorhoz a forgácslapnak azt a speciálisan pocsék fajtáját kell kiválogatni, amit a magyar bútorgyárak már évek óta használnak. Arról ismerhető fel, hogy a beleütött szeg kicsúszik a másik oldalon és röhög. A rádiónál meg az autónál egyszerűbb a helyzet: csak néhány alkatrészét kell selejtből gyártani.

Jelszavunk: ha romlik a rész, szemétbe megy az egész. Egyszóval csak olyan alapanyagot válasszunk, ami elmállik, tönkremegy, berozsdál, elhajlik, összedől, elszakad, megroppan, kidurran, felhasad, szétporlad a szavatossági idő lejárta után egy perccel.

Megjegyzem, mindez embert próbáló feladat kedves olvasó. Nagyon komoly szakmai-tudományos munkával lehet elérni például azt, hogy a cipő sarka csak akkor váljon le, amikor a bolt már nem cseréli vissza. A tévé pedig akkor sötétedjen el végleg és örökre, amikor a tizenkettedik hónap letelte után az óra elüti az éjfélt. Nagy munka, de megéri. Mert a vevő csak néz bambán a kezei között elporladó, kilyukadó, tönkremenő tárgyra és nem érti. Fel nem tudja fogni azzal a becsületes miniagyával, hogy mért kell újat vennie olyan cikkekből, amelyeket a nagyanyja hosszú évekig használt egykoron.

Nem tudja, hogy Ön zseniális érzékkel percre megtervezte az elavulást, aminek következtében a vevő újra és újra kénytelen új és új szemét minőségű árut vásárolni, bankszámlánk legnagyobb gyönyörűségére

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top