Félmaratont futottak a magyar katonák Afganisztánban. Tizennégy egyéni induló és két négyfős csapat vett részt a versenyen, amelyet a nagy hőség miatt hajnalban rendeztek meg – a Camp Pannonia tábor kerítésén belül. (Bakos András írása)
A kormány nemrég úgy döntött, a Magyar Honvédség októberben katonákat küld a kabuli nemzetközi repülőtér őrzésére, így egy ideig a korábbinál több magyar szolgál Afganisztánban. 2013 márciusában viszont hat év után befejezi munkáját és hazajön az újjáépítési csoport Baghlan tartományból.
A baghlani magyar katonák iskolákat, kórházakat, járóbeteg-ellátókat építettek, kutakat fúrtak, vízvezetékeket, utakat, villamos hálózatokat újítottak fel, részt vettek az árvíz elleni védekezésben, ennivalót, takarót, sátrakat és kályhákat osztottak szét a szegények között – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter. Örök kérdés – mondták nekem azok a katonák, akik már szolgáltak Afganisztánban –, hogy mennyire maradandó ez a segítség a mienkétől jelentősen eltérő társadalmi és gazdasági viszonyok, folyamatok között. Vidéken az emberek faekével szántanak, a városban viszont sokaknak van kocsija, mobiltelefonja. A helyiek nagyon örülnek annak, amit kapnak, de szeretnének még több segítséget, az idegen katonákban a Mikulást látják. Ám az lenne a cél – már ha meg lehet ilyet fogalmazni – hogy fönn tudják tartani új iskoláikat, kórházaikat, útjaikat, vízvezetékeiket. Ezt pedig sokkal nehezebb elérni, mint iskolát építeni, sokszor úgy látszik, sziszifuszi munka. Az afgánok saját időszámításuk szerint az 1300-as években járnak, a helyi hatalmi viszonyok pedig épp olyanok, mint nálunk voltak az Árpád-ház kihalása után, a kiskirályok idején. A társadalom legfontosabb szervezőelve a tekintélytisztelet, ezt kihasználva a hadurak húznak hasznot mindenből, vagy a tálibok; és még a megszállókkal való együttélésnek is nagyobb a hagyománya, mint az erős központi hatalomnak.
A magyar katonáknak szolgálat közben muszáj alkalmazkodniuk az afgán etiketthez és a biztonsági előírásokhoz, a kerítésen belül viszont próbálják otthonosan szervezni az életüket. Erről sajátos hangulatú beszámolók tájékoztatják azokat az újságírókat, akik valaha kapcsolatban kerültek a baghlani misszió dolgaival. Ilyen volt ez a mostani küldemény is. A magyarok öt éve rendszeresen részt vesznek a NIKE Budapest Félmaratonon, ami a munkájukhoz passzoló kihívás. Nem akadály, hogy ötezer kilométerre vannak Budapesttől, meg lehet oldani az akkreditációt.
A verseny a napokban zajlott a Camp Pannonia nevű táborban. A futó katonák hajnali ötkor indultak, hogy elkerüljék a forróságot, és voltak frissítővel rakott asztalok és párakapu is, a táv felénél járva azonban már így is 40 fokot mutatott a hőmérő. Voltak orvosok és szurkolók, mint egy békebeli versenyen. Tizennégy egyéni induló és két négyfős csapat nevezett a 21 ezer 97 méteres távra. Az úgynevezett „táborkör”
