Gyümölcságyba fektetett lépteink./ Tudom, hogy egyre poshad a nyár./ Letarolt táblák körben./ Szél hordta, száraz kukoricaszár. (Hartay Csaba versei)
Szofi Nívó
Szofi Nívóból napi egy szál. Végül
ennyit engedélyeztél magadnak Hertelenden.
Utána azt is meggyóntad.
Emlékszel. Elutaztam hozzád busszal,
hogy egy utolsót aludhassak a régi házban.
Fogmosás után hoztad be a csokit.
Na és? Bánja kánya, edd meg – mondtad.
Közben szidtad a kövér gyilkost a krimiben.
Mögöttünk dédi aludt a kereszt alatt.
Régi házból panelba, onnan öregek otthonába.
Nekem gyermekkorom Pécsi mamája maradsz.
Bármilyen otthontalanságodban.
Robbantott ábra
Füstkesztyűben tapintani a parti fákat.
Beletúrni elhanyagolt frizurájukba.
Fejem felett ébredő bagoly borzolja tollát.
Csillagok: a távozó nap robbantott ábrája.
Feloltják a parton a lámpát.
Így már látom a gallyak izomzatát.
Feszült az éj.
Egyre több a vezeték, a huzal.
Én akarom elpattintani a forradásnál.
Kilazítani a hajnali fényekkel
földmélybe hegesztett fatörzseket.
Kényelem és ovális mámor kell.
Fehér köpenyes számháborúzók
csörtetnek a fák között.
Apad. A fenéken korona csillan.
Gyümölcságy
Füst a víz felett.
Így vonzza a folyékony a légneműt.
Múlhatatlan nyári éj,
minket már le nem hűt.
Karjaitól megszabadított cseresznyefa.
Nincs lengő mozdulat.
Hintaágy nyikorog alattunk,
Tűz pattog távolabb.
Van még egy zsák fa hátul.
Mint a gyerekek, úgy tüzeskedünk.
Hagyd, ezt még rádobom.
Akár jövő héten is kinézhetünk.
Gyümölcságyba fektetett lépteink.
Tudom, hogy egyre poshad a nyár.
Letarolt táblák körben.
Szél hordta, száraz kukoricaszár.
{jcomments on}