Minden éjjel ellopott tőlünk valamit. (Bakos András glosszája)
Éjjel ellopta a kutya tányérját, ennivalóval együtt, hajnalfelé visszajött az étel dobozáért. Ügyetlen volt, zörgött vele, és amikor egyikünk rávilágított zseblámpával, dermedten figyelt. Elszaladt. Róka volt, még majdnem kölyök. Reggel új tálat adtunk a kutyának, és odafigyeltünk, hogy éjjelre ne maradjon benne étel, de a róka mégis ellopta. Harmadnap a kutya ételét fölakasztottuk zacskóban a fára, mint addig is minden ennivalót. Erre egy gumipapucsot hurcolt el, ami a sátor bejárata előtt maradt. Mire kellhet neki két műanyag tányér és egy papucs? Mi mindene lehet már otthon?
A közeli strandon elég sok ételt dobnak a fák közé a szeméttel együtt, erre szokhatott rá; a szemetelők szeszélye alakítja az ízlését. Mi nem dobtunk el semmit, a szemetes zsákot is fölakasztottuk éjszakára, másnap már nem talált rajtunk fogást. Utolsó éjjel, ahogy a sátrak között szöszmötölt, egyikünk hangosan krákogott, ettől úgy megijedt, hogy fölborított egy üres vödröt. Röhögtünk, de már sajnáltuk, mert látszott, mi alkalmazkodunk könnyebben. Amikor fölszedtük a sátrakat, kiöntöttük neki a bokorba a maradék kutyakaját, került mellé három szikkadt zsömle is. Minek? Ezen gondolkodtam. És mert muszáj, hogy mindig legyen valami értelme annak, amit csinálunk, azt találtam ki, hogy biztos kése is van már, tehát félbevághatja vele a zsömléket és kenhet magának három szendvicset.
fotó: zarionandbullshit.wordpress.com
{jcomments on}
