A 85 éves korában elhunyt Zwack Péter életrajzában olvasom, hogy támogatta a Fiorentinát, amiről egy firenzei emlék jutott eszembe.
Külföldi utaimon többnyire az Unicum tűnt föl, mint hazai, az Unicum jutott el a legtöbb távolihelyre.
A fiam Firenzében erazmuszozott 2006 táján, mikor kiutaztunk vele, csomag, albérletkeresés. Az első este beültünk egy tágas Tratoriába, és Carbonarat vacsoráztunk, a szénhordó legények kalóriabombáját. Olaszországhoz képest viszonylag gyenge anyag jött ki a szakács keze alól, gyakorlatilag enyhén tojásos spagettit tálaltak. Visszaküldtem. Aztán megcsinálták rendesen. Mondom, nekem Magyarországról kell jobban tudnom, hogy kell az ilyet összerakni? Hogy ne vesszünk össze a pultossal, inkább beszélgettünk. És akkor megláttam bárpolcon az Unicumot. Mondom, mit gondol, abból a harminc üvegből melyik magyar ital? – vagyis hát egy jó nagy olasz kerülőúttal magyar. Nem tudta kitalálni, nézett, mint borjú az újkapura. Rámutattam az Unicumra. Ez? Csodálkozott a pultos. Ez svájci. Megnézte a címkét rendesen, nem svájci volt.
Mondom, akkor még nem tudtam, hogy Zwack úr a Fiorentinát szponzorálta. De a firenzei pultosnak tudnia kellett volna.
Nyugodjon békében!
{jcomments on}
