Györe Balázzsal böszörményi Gyula készített interjút a Könyvhétre megjelent Barátaim, akik besúgóim is voltak című kötet kapcsán.
Györe Balázzsal Böszörményi Gyula készített interjút a Könyvhétre megjelent Barátaim, akik besúgóim is voltak című kötet kapcsán.
A Könyvhétre megjelent Barátaim, akik besúgóim is voltak című kötetedet nagy várakozás előzte meg. Nehezen született az új Györe-kötet? Mióta dolgoztál rajta?
Nehezen. Tulajdonképpen attól a pillanattól kezdve, amikor a főszereplőm felfedte magát előttem – 7 éve.
A könyvről minden mérvadó irodalmi fórum (a Librarius is) írt. Fontosak számodra a kritikák? Olvasod azokat, figyelsz a bennük megfogalmazott gondolatokra?
Fontosak. Elolvasom. Ennek a könyvnek a visszhangja még fokozottabban érdekel.
Miért döntöttél úgy, hogy ennek a kötetnek meg kell születnie?
Könyvem szereplői korábbi könyveim, írásaim szereplői is. Korábban egy másik, mondhatnám, idealizált képet festettem róluk. Ezt módosítanom kellett.
Több olvasódtól hallottam, hogy a Barátaim… olykor nehezen követhető (ki kicsoda, ki „beszél” épp az adott bekezdésben), ezért egy idő után úgy érezték, hogy egy, a múltat (a te múltatad és közös múltunkat) feltáró nyomozás részesei. Írás közben szoktál-e gondolni jövendő olvasóidra, és arra, hogy megkönnyítsd, vagy épp megnehezítsd majdani dolgukat?
Ezzel a könyvvel nem akartam megkönnyíteni az olvasást, nem akartam betű típusokkal megkülönböztetni, ki beszél. A teljes mellérendelést szerettem volna megvalósítani a különféle rétegekkel. Így a könyv is titokzatos, rejtélyes lett, nem csupán a múlt, a besúgás, az elhallgatás.Szándékos volt.
Amikor először tudomást szereztél arról, hogy egykori barátaid közül néhányan elárultak, mit éreztél, hogy dolgoztad fel (ha egyáltalán…)?
Még mindig nem tudom rendesen megfogalmazni, mit éreztem, mit érzek! Hangsúlyozom: ez nem kibújás a válasz alól, ez a válasz.
A Barátaim… kegyetlenül őszinte mű. Miközben írtad, gondoltál-e arra, hogy jobb volna inkább hagyni a fenébe az egészet?
Igen, voltak ilyen pillanataim, sőt napjaim, heteim, hogy nem csinálom tovább.
Az író általában örömmel veszi kézbe a nyomdából épp kikerült, friss kötetét. Te milyen viszonyban vagy most a Barátaimmal?
Ó, nem tudom még, mi az, amit írtam. Nem vagyok baráti viszonyban a könyvemmel. A megjelenésen vagyok túl, ez könnyebbség, de hogy mi a könyv tényleges tartalma, ismétlem, nem tudom még.
Ottlik személye sarkalatos pontja a könyvnek. Miért döntöttél a „szerepeltetése” mellett?
Ottlik hagyatékát éppen könyvem főszereplője digitalizálta az OSZK kézirattárában. Ottlikot „szellemi édesapámnak” tekintem. És mert nyilván forog a sírjában a könyv témája miatt. Hát ezért kellett „szerepeltetni”.
Változott-e a viszonyod a „barátság” fogalmával? Meg tudnád fogalmazni, mit jelent ma számodra ez a szó?
Változott. Megváltozott. Kiüresedett. Pontosabban a múlt rendszer elvette tőlem ezt a szót. Kitörölte.
Tőled hallottam: „Soha többé nem leszek képes úgy dedikálni egy könyvet, hogy azt írom bele: barátsággal”. Mivel lehet a barátságot helyettesíteni és lehet-e?
Nem lehet helyettesíteni. A barátság szent.
Megbocsájtottál a téged besúgó egykori barátaidnak?
Földi körülmények között, kicsit kacifántosan mondom, csak az ember tud megbocsájtani. A fájdalom, a megbocsájtás hozzá tartozik az életünkhöz. A válaszom, remélem, nem elhamarkodott: igen.
{jcomments on}
