Ez a történet egy különös emlék, melyben összeolvad mitológia és művészettörténet. Antiopé fiának lantjátékára a kövek magasba emelkedtek, így épült a várost körülvevő fal. (Csanda Mária Körtemuzsika blogja)
R. Z-nak
Egy műgyűjtő találkát adott Hina holdistennőnek a Polgár galériában.
Ámos Imre képéről beszélgettek, címe Temetőkert. Találgatták, mit is takarhat a cím. Talicskás ember támaszkodik egy házikó falánál, s a ház homlokzatára erősített táblán kivehetetlen betűk dülöngélnek. Kert nincs a képen, vagy inkább eltakarja a ház, ami ravatalozó lehet, bal szélén néhány kerítésléc, mögötte fenyőfák.
Hinának egy Feszty Masa kép tetszett: a festmény magányos nőalakja ellazult testtartásban pihen egy kerti padon, csupa pasztell, ahogyan tartja a lábát, finoman erotikus.
Ismeretlen festő mitológiai jeleneténél álltak meg: Antiopos álma. Egy nő alszik, mellette férfi, kisgyerek. Antiopé lehetne valójában, akit Zeusz megkívánt, s a nászból ikrek születtek, egyikük harcos, másikuk költő, ki Hermésztől kapott lantot.
A műgyűjtő vacsorázni ment, a hely cégére szárnyas disznó. Sültmalacot tálaltak fel, szárnyatlant. Vacsora után kilépett az éjszakába, Margaritával a karján, aki divatos tüllruhájában mindenkit megbolondított. Kivéve az arra járó mindentudó mosolyú Szindbádot – ő is evett abból a sültből.
Ez a történet egy különös emlék, melyben összeolvad mitológia és művészettörténet. Antiopé fiának lantjátékára a kövek magasba emelkedtek, így épült a várost körülvevő fal. E mitológiai elem egyik értelmezése szerint a művészet könnyebbé teszi az ember munkáját, életét, hozzátartozik ahhoz.
Az elején szereplő holdistennő felidézéséhez hallgassuk Debussy álomszerű zenéjét a holdról:
{jcomments on}
