Az egyik kocsiban öt pedál található a vezető előtt, amelyek között pihentető és indító pedál is van.
Az amerikai autók imádói igazi ínyencségekkel lephetik meg magukat Keszthelyen, ahol alig pár hete nyílt meg a Cadillac Múzeum. A márka legnagyobb magyarországi – de valószínűleg Európában is egyik legjelentősebb – gyűjteményében az 1920-as évek faküllős autója, a márkához tántoríthatatlanul ragaszkodó Elvis Presley kedvence, a rock and roll korszakának nem egy, hihetetlen méretű luxusverdája vagy A keresztapa című filmben is szerepelt járgány egyaránt látható. Aprónak tűnő érdekes alkatrészekről, a prémium márka történetéről és a szenvedély okáról is beszél az MTI-Pressnek Garamvölgyi Gyula, a kocsik tulajdonosa.
Árverés vagy átverés
Azzal kezdi, hogy a keszthelyi Kossuth utcában lévő múzeum és az odabent látható járművek tulajdonosa tulajdonképpen cége, a Garda Kft., bár az is tény, hogy a szenvedély a cégvezetőé. S mint minden „mánia”, az övé is gyermekkorából eredeztethető, amikor elérhetetlennek tűnt a tévében, moziban látott amerikai álom, az ott közlekedő óriási méretű autók világa. Azután egy véletlen találkozásnak köszönhetően négy évvel ezelőtt megvette élete első Cadillacjét.
– Egy ismerősöm mutatta meg a saját amerikai autóját, amely ugyan nem Cadillac, hanem Lincoln volt, de amikor beleült, láttam rajta azt a boldogságot, hogy amikor vezeti, az övé az egész világ… – eleveníti fel azt az érzést, amelyet maga is szeretett volna megtapasztalni. Feleségével ezek után határozták el, hogy megveszik a hőn áhított autót, így egy internetes árverésen 2008-ban megszerezték a későbbi gyűjtemény első darabját.
Az autó a maga 4500 dolláros árával nem is számított drágának – a tengeren túlról ideszállítani költségesebb volt -, de csak a kocsi érkezésekor derült ki, hogy a fotók nem egészen a valóságot mutatják. Az 1965-ös gyártmányú DeVille kabrió borzasztó állapotban volt, két évig tartott a felújítása. Viszont a legutolsó csavarig újjáépítették, a restaurálás folyamatát pedig fényképekkel is dokumentálták.
Garamvölgyi Gyula már óvatosabb volt a későbbi licitálások alkalmával, úgyhogy igazi ritkaságokat tudott beszerezni az amerikai aukciós portálok közvetítésével. Egy 1954-es Eldorado – 40 évig porosodott egy garázsban – és az 1932-es LaSalle, amelynek sofőrje James Caan volt A keresztapa című filmben, néhány hónapja érkezett meg.
Méretek és részletek
A gyűjtemény legöregebb darabja Németországból került Keszthelyre. Az 1923-as Cadillac Phaetont V8-as motor hajtja, 5100 köbcentiméteres, oldalszelepelt „szíve” több mint 60 lóerős. Tulajdonosa 80 kilométeres sebességgel is hajtotta már, mutatja faküllős kerekeit is, amelyek nemcsak stabilak, hanem áthidalják az út hibáit is.
Extra és érdekesség is van benne bőven: a vízhőfokot például az alumíniumból készült motorháztető feletti hűtődíszen kell keresni. Egy nagy teljesítményű kompresszort is szereltek a kocsiba, a sofőr oldalán lévő ajtó alatt van a kivezetése, hogy akár a jármű saját kerekét is felpumpálják vele. Kézzel is lehetett gázt adni a fapadlós járgánynak, amelyben a bőr ülőlapokat felújították, de a háttámlák még eredetiek, akárcsak a lehajtott vászontető. Nem tévedés, öt pedál található a vezető előtt, amelyek között pihentető és indító pedál is van. A mindössze 2500-as szériában készült kocsik keszthelyi példányának csupán az elejét kellett nikkeleztetni, illetve az elektromos rendszerét felújítani.
Nem mindennapi darab a mellette álló, 1932-ben készült LaSalle Sedan, az autó ugyanis dokumentáltan A keresztapa című filmben szerepelt. Az árverési hirdetményben is jelezték, hogy James Caan, azaz Sonny Corleone vezette az autót, ezt a jármű papírjai és az akkor készült fotók is bizonyítják.
A márciusban Keszthelyre szállított autónak a B oszloptól két irányban nyílnak az ajtói, a tágas utastérben még az eredeti szövetkárpit feszül. A 115 lóerős, hatalmas, 35 collos kerekeken gördülő autó érdekessége, hogy a szélvédő fölemelhető, hogy beengedje a hűsítő menetszelet. Új gazdája 31 800 dollárért vette meg, és csak később tudta meg, hogy 200 dollárral előzött meg egy másik magyar licitálót, akivel azóta már kapcsolatba is lépett.
– Igazi öreguras hangja van – meséli a gyűjtő, amikor egyetlen pöccintéssel beindítja az öblös, erőt sugárzó hangú motort. Hozzáteszi, hogy 320-as alapjáraton megy, és
Igazi klasszikus, gömbölyded forma az ebben a teremben látható harmadik autó, egy 1946-ban készült Sedan. A Cadillac gyártósoráról azt követően gördült le, hogy négy éven át harckocsikat és repülőgépeket gyártott a cég. A Sedan 150 lóerős, V8-as motorjából például kettő hajtotta meg az M24-es harckocsit.
A keszthelyi darab apró szépségeinek egyike a tanksapka helye, amely az önmagában is művészien megkonstruált hátsó lámpa felhajtásával érhető csak el. Garamvölgyi Gyula a csomagtartót is kinyitja, és arra a gengszterfilmes ihletésű kérdésre, vajon hány hulla fért el benne, csak annyit válaszol ebben kettő, de a későbbi gyártásúakban akár három is…
Rock and roll és esküvő
Az 1959-es, majdnem hatméteres, cápafarkú Coupe csomagtartójában nemhogy három ember, de szinte egy egész baseballcsapat elférhetett. De a kocsi hátsó ülése is majdnem franciaágy méretű, nem véletlen, hogy akkoriban sok-sok gyerek fogant rajtuk. Az alapfelszereltségként már akkor szervokormánnyal és -fékkel, motoros ablakemelővel ellátott kocsi 6400 köbcentiméteres motorja 325 lóerős.
A szépen csillogó karosszéria ellenpontja a szintén a rock and roll korszakából származó 1954-es fehér Eldorado, amely még ebben az állapotában is a gyűjtemény legdrágább kocsija. Garamvölgyi Gyula idén vette meg első tulajdonosától, egy amerikai asszonytól, aki lánykorában kapta, húsz évig használta, aztán betolta egy pajtába. Szinte minden eredeti még rajta, a patinás üléseket azért részben helyreállították, és motorikusan is felújították a 47 500 dollárért leütött gépcsodát.
Egymás mellett tündököl a már emlegetett 1965-ös hófehér DeVille kabrió, és egy két évvel fiatalabb piros verziója. Ezekben hétliteres motor dobog, és 340 lóerőt teljesít, de a fürgeségnek megkéri az árát – 18 litert fogyaszt.
A múzeum legifjabb tárgya az 1993-ban az olasz Pininfarina által tervezett Allante, a Cadillac egyetlen kétüléses modellje. Olaszországban gyártották a kasznit, Amerikában szerelték bele a 295 lóerős, 32 szelepes motort. Igen drága darab volt, miután csak évente három-négyezer darabot gyártottak belőle.
A gyűjtő egy csaknem nyolcméteres limuzint is birtokol, nemrég vette egy esküvőszervező cégtől. Hihetetlenül süppedős ülésein helyet foglalva hűtőt, tévét és más extraszolgáltatást is kínál az utasainak.
A gyűjtemény némiképp hiányos még, egy 1941-es modell ugyanis Csehországban nemrég balesetet szenvedett. A trélerbe hátulról belerohant egy autó, és pont azt találta el, de a javítása hamarosan befejeződik.
Elnöki biztonság
A keszthelyi múzeum falain a Cadillac sztárjai és kedvelői is felvonulnak Al Caponetól Woody Allenen át egészen Elvis Presleyig, akinek 64 darab ilyen kocsija volt. Az Egyesült Államok elnökeinek épségére is ez a márka vigyáz évtizedek óta, a páncélozott elnöki limuzinok a biztonságukról is nevezetesek. De a magyar hírességek is büszkék voltak autójukra, az éppen a zalai Tótszerdahelyen kastélyt építtető Fedák Sári is Cadillac-tulajdonos volt.
Garamvölgyi Gyula arra is figyelmet fordít, hogy a látogatóknak az éppen 110 éves gyár történetéről és újításairól is beszéljen. Megemlíti, hogy a név a gyáralapító, Henry Leland francia őseitől származik, Antoine Laumet de
A Cadillac mint autó sok mindenben első volt. A kurblizástól szerették volna megkímélni a nőket, ezért konstruálták meg 1912-ben az önindítót. Később az első márka volt, amelyik nemcsak fekete vagy fehér, hanem színes autókat is gyártott, és már 1964-ben szereltek bele automata klímaberendezést.
A múzeum tulajdonosa úgy tudja, hogy talán 60 darab oldtimer Cadillac lehet ma Magyarországon, és a felük tartozhat a jó állapotú autók közé. Ő is tagja a márka hazai klubjának, ismeri Európa hasonló gyűjteményeit is, és ennek alapján állítja: ennyi öreg Cadillac egy helyen valószínűleg nincs másutt Európában.
A keszthelyi gyűjtemény most 12 darabos, de a bővítés folyamatos. És amikor Garamvölgyi Gyula azt a kérdést hallja, vajon mennyit ér a sok szép járműcsoda, csak annyit válaszol: meghatározhatatlan az értékük.
Forrás: MTI, fotó: Varga György
{jcomments on}
