Ajtó nyílik. Kis idő elteltével becsoszog egy idős asszony, Péter anyjának szobatársa, bal oldala lebénulva a sztróktól. (Ughy Szabina írása)
– Kezit csókolom!
– Maga kicsoda?
– A fia, édesanyám.
A nő elfordítja az arcát. A férfi nagy kék szatyorból Szűz Mária és Szent József szobrát veszi elő, és kiteszi az anyja ágya fölötti polcra. A rácsos ágy szélére befűz egy fekete rózsafüzért. Közben be-beszagol ingjének honaljába, hogy megbizonyosodjon róla, neki van-e ilyen csípős izzadtságszaga. De nem.
– Te vagy az, Péter?
– Behoztam pár dolgot, hogy kicsit otthonosabb legyen itt. Itt van az esküvői képük is. Ide teszem az éjjeliszekrényre, hogyha oldalra fordítja a fejét, lássa.
– Milyen jóképű ember volt az apád, ugye?
– Az – rendezgeti a szobrokat a férfi. Leül az ágy szélére, majd újra feláll.– Anyuka, én, én, zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni.
– Szabad.
Ajtó nyílik. Kis idő elteltével becsoszog egy idős asszony, Péter anyjának szobatársa, bal oldala lebénulva a sztróktól.
– Pavadiszomosz szele é riszfelfuj lesz a vaszoa – mondja.
– Akkor ma vasárnap van – így Péter anyja.
– Nee, huszvéthétfö. Ünnep. Akkoj isz van édesszég. Jó napot, Kedvesz.
– Kezit csókolom.
– Locsold meg az Irma nénit! Úgyis büdös.
– Anya!
– Úgyse hallja, tök süket. Ugye Irma? – és Irma bólogat. – Riszfelfuj.
Ebben a pillanatban hangosan csapódva kinyílik az ajtó. Meghozták a vacsorát. Pléhtálcán Péter kezébe adják a paradicsomos szeletet és a rizsfelfújtat. Finoman próbálja a kanalat anyja szájába csúsztatni úgy, hogy a nő pár szem megmaradt foga ne koccanjon hozzá. Majd egy szem kásás húsú, tavalyi almát pucol, de azt már nem kéri az anyja, nem bír többet, ezért Péter kimegy, hogy elmossa az evőeszközöket.
– Maga kicsoda? – néz föl az ágyból ijedten a nő.
– Péter, tudod, a fiad.
– Kapcsolj a Nóta tévére, fiam.
{jcomments on}