Megvan! Van egy faszi, aki mindig rohadt ideges. Már párszor hívtam, ezt figyeljétek! – Shado lelkesen belelapoz a karcsú telefonkönyvbe, majd megáll az ujja a Totó-Lottó címszónál. (Hartay Csaba telefonbetyár-prózája)
1989 nyara. Shadóékhoz bekötik a telefont. Elkezdődik a rendszeres telefonbetyárkodás.
– Gyertek befelé, haladjatok, cipőket levenni! – fogadja Shado Ákosékat a lakásuk bejáratában.
– Jól van már, marha, jóhogy levesszük a cipőt, miért, azt gondoltad, hogy sáros lábbakkal körbejárjuk a lakásotokat? – kérdezz vissza sajátos hanglejtéssel Ákos.
– Nem, bazmeg, de múltkor itt volt Vándor, az meg elindult befelé bakancsba, azt mondta, sok idő levenni, kapja be, szedegethettem utána a kipotyogott sárdarabokat.
– Na, Shado, hol az a szép telefon, hadd nézzük! – kukkant be Zola a nagyszobába.
– Itt van, lehet hívogatni akárkit városon belül, beszopatjuk a kedves lakosokat. Faterék nem veszik észre, két forint egy helyi hívás, sosem jönnek rá, hogy most miért 354 forint a számla, miért nem 322. Úgyhogy csak nyugodtan lehet betyárkodni.
Ákos, Norbi és Zola csendben belépkednek az emeleti lakás nappalijába, majd lehuppannak a kanapéra.
– Kit kéne baszogatni először? – kérdi Ákos.
– Figyeljetek, itt a telefonkönyv, hívhatunk lakásokat, bármit – nyújtja a fiúk felé a vékony városi telefonkönyvet Shado.
Zola elveszi, majd belelapoz.
– Itt vannak külön a vállalatok, éttermek, de jó.
– Éttermek? – kérdi halkan Norbi, majd ő is belekukkant.
– Halászcsárda, Vadász, Csobolyó, Árpád, itt van minden – motyogja Ákos.
– A Halászt kéne beszopatni. Mi a száma, add csak ide – Norbi már előre mosolyog.
– Mit akarsz nekik mondani? – kérdi Shado.
– Kurva egyszerű, hogy fogtunk egy nagy halat – vágja rá Ákos.
– Norbi, mondod?
– Mondom, simán. Hangomat elváltoztassam, vagy, hogy?
– Ahogy akarod, tehetünk oda egy zsebkendőt, berezonál tőle, és mélyebb lesz a hangod. Itt egy zsepi – nyújtja Norbi felé a zsebkendőt Shado.
– Remélem, nem taknyosat adtál – szól röhögve Zola.
– Na, kuss legyen, Shado, te tárcsázd be a számot, én majd megszívatom őket – Norbi elhelyezkedik a telefon mellett, és vár.
Shado lassan betárcsázza a Halászcsárda számát, majd suttogva megkérdi a többieket:
– És? Fogtunk egy nagy halat, és, akkor mi van?
– Nyugi, bízd Norbira, majd hülyíti őket egy kicsit. Kuss legyen! – szólja le Zola Shadót.
– Oké, kicsöng – Norbi koncentrálva szorítja füléhez a műanyag kagylót, a többiek odabújva, hallgatózva várják a fejleményeket.
Néhány csengés után felkapják a kagylót.
– Tessék, Halászcsárda étterem. Halló, tessék.
– Őööö, jó napot kívánok, őöö, fogtam egy nagy halat, szeretném tudni, hogy beveszik-e – mondja a zsebkendőbe csavart telefonkagylóba Norbi elváltoztatott hangon.
– Jó napot, milyen halat fogott?
Norbi röhögve eltartja a kagylót a fülétől, majd újra vissza, Ákosék nevetésüket visszafojtva, suttogva bíztatják, hogy gyerünk, ne tedd le, tovább, tovább!
– Fogtam egy tízkilós busát – mondja határozottan Norbi.
– Busát? Mi nem veszünk be busát.
– Nem?
– Nem, csak pontyot.
– Akkor ponty! – vágja a rá Norbi, majd a háttérben kitör a röhögés, nem bírják tovább tartani magukat Ákosék.
– Döntse már el, kérem, hogy mit fogott – mondja unottan a női hang.
– Várjon, mindjárt kitapintom, van-e bajsza, mert ha van, akkor ponty!
– Akkor ponty? Jól van, uram, nekem erre nincs időm, a viszont hallásra.
Norbi leteszi a kagylót, majd mind a négyen ordítva röhögnek Shadóék lakásának nappalijában.
– Jó, elég lesz, kuss legyen, még meghallják a szomszédok, hogy randalíroztunk, és elmondják apunak, elég, csend! – inti le a fiúkat Shado.
– Hát, basszátok meg, ez kurva jó szórakozás – Zola a könnyeit törölgetve újra felkapja a telefonkönyvet, majd lapozgatni kezdi.
– Apádék hol vannak? Nem azt mondtad, hogy kint vannak a répaföldön, és csak este jönnek haza?
– De.
– Akkor meg ne fossál, ha már felhívtál bennünket, akkor ez van, hangosak vagyunk – mondja Norbi, majd újra elneveti magát.
– Ezt nézzétek! – kiált fel Zola.
– Mi, mit találtál, mi az? – hajol oda Ákos.
– Sütőipari vállalat, ezt én hívom fel, figyeljetek! Shado! Diktáld le a számot, tárcsázom! – mondja átszellemült arccal Zola.
– 12345.
– Ennyi?
– Ennyi hát, ötjegyű itt mind – feleli Shado.
– 12? – kérdez vissza tárcsázás közben Zola
– 345.
– Háromnegyvenöt. Aha, megvan. Oké, kicseng.
A fiúk izgatottan hallgatóznak ismét, kíváncsiak, mit hoz ki ebből Zola.
– Halló, tessék, sütőipari vállalat – mondja diplomatikusan a hang.
Zola, hangját elváltoztatva, hangosan „énekel” a telefonba:
– Én úúúgy szeretem az áfonyapudingoooot!!!
– Halló, sütőipari vállalat, miben segíthetek? – kérdez vissza kissé megdöbbenten a férfihang.
– Én úúúúúúúgy szeretem az áfonyapudingóóóóót! – Zola szinte kiabál a kagylóba, Ákosék a szőnyegre rogyva röhögnek, Shado sem aggódik már a hangerő miatt, borzasztóan jól mulatnak ezen a számukra új találmányon.
– Akkor mondd meg az anyádnak, hogy süssön neked, hülyegyerek! – kiabál vissza a sütőipari hang, majd Zola levágja a kagylót.
Az áfonyapudingos meneten még percekig röhögnek, majd mind a négyen lassan elhalkulnak.
– Hát, ez is kurva jó volt! Ákos? Hívsz te is valakit? – nyújtja a telefonkönyvet Ákos felé Shado.
– Á, faszt, nincs kedvem, jó nekem itt röhögni a háttérben. Hívjál te!
– Oké, mit kéne, mit kéne, várjunk, várjunk – kezd bele Shado a közös mondókájukba, a többiek is vele együtt mormolják.
– Megvan! Van egy faszi, aki mindig rohadt ideges. Már párszor hívtam, ezt figyeljétek! – Shado lelkesen belelapoz a karcsú telefonkönyvbe, majd megáll az ujja a Totó-Lottó címszónál.
– Lottózó? És, azt hazudod, hogy megnyerted a Lottóötöst, vagy mi? – kérdi tőle Ákos.
– Nem, sokkal egyszerűbb lesz, gyertek, húzódjatok ide! – Shado tárcsáz, majd mindannyian fülelik a búgó hangot.
– Tessék, Totó-Lottó – szólal meg egy idősebb fazon a vonal túlsó végén.
– Totó-Lottó? – kérdez vissza Shado.
– Igen, Totó-Lottó. – mondja újra a hang.
– Totólottó-tóóótolottó-totólottó-tóóótolottó-totólottó-tóóótolottó-totólottó-tóóótolottó- totólottó-tóóótolottó! – hadarja Shado utánozva a lottózóban dolgozó faszi hangját, mellette Zoláék vinnyogva nevetnek, a fazon a túloldalon óriási haraggal válaszol:
– Elkaplak, kitaposom a beled, te kis geci,ha még egyszer totólottózol itt nekem, hogy dögöltél volna anyádba, te semmirekellő…
Durr, Shado lecsapja a kagylót, Norbiék ismét képtelenek abbahagyni a nevetést, Shado megint leinti őket.
– Kuss legyen, most jön a második eresztés, tuti agyvérzés a faszinál!
Shado újra tárcsáz, Ákosék sziszegve röhögcsélnek a telefon körül. A fazon kötelességtudóan ismét kénytelen bemondani a szokásos szövegét a megszokott hanghordozásával:
– Tessék, Totó-lottó.
Shado vár pár másodpercet, majd megint rákezdi:
– Totólottó-tóóótolottó-totólottó-tóóótolottó-totólottó-tóóótolottó-totólottó-tóóótolottó-totólottó-tóóótolottó- totólottó-tóóótolottó!
Mindenki ordítva röhög, a felbőszült férfi már a Totó-Lottó hadarása közben belekáromkodik Shado magánszámába, megint sorjáznak a legtrágárabb átkok.
Ákos, Zola, Norbi és Shado talán még soha nem örültek ennyire, ha valakitől ilyen mocskos szidalmakat kaptak, még hosszú percekig önkívületi állapotban nevetgélnek, miután Shado letette a telefont.{jcomments on}
