Compó. Láttam a halhatározós kisfüzetemben. Tök olyan, mint azon a képen. Most hogy kompónak kell-e ejteni, vagy ahogy írják, compó, azt nem tudom. (Hartay Csaba pecaprózája)
1991 tavasza. Ceca és Shado a szokásos suli utáni horgászatukat kezdik meg a Kacsató partján. Nemsokára ritka hal akad a horgukra.
– Csak a Ceca meg a peca.
– Ezt most miért mondod?
– Csak hülyülök. Anyu piszkál mindig ezzel, hogy nekem csak a Ceca meg a peca fontos. – válaszolja nevetve Shado.
– Anyukád jól érzi a lényeget, a peca az rohadt fontos. Meg hát, mindig telefonálgatunk egymásnak, suli után folyton hívogatsz, vagy én téged, hogy hova menjünk pecázni, mikor induljunk, jóhogy összehozta a nevemmel. – válaszolja mosolyogva Ceca.
– Mintha csak a pecára rímelne, pedig a vezetéknevedből találtam ki.
– Fú, Shadi, ne szórakozzál már, kurva nagy ötlet volt. – ugratja Shadót Ceca.
– Bazmeg, bazmeg, gyorsan, rántsál már be! Eltűnt az úszód! – kiált fel Shado, megtörve a Kacsató parti csendet.
Ceca odakap a parti fűbe fektetet botjához, beránt, majd rögtön tekerni kezdi az orsót.
– Oké. Megvan.
– Mi az?
– Megvan, érzem, húz, de nem annyira azért.
– Törpe? Vagy kárász? – kérdi izgatottan Shado.
– Nyugi, mindjárt kijön, nem nagy. – Ceca óvatosan kiemeli a horogra akadt sárgás-barnás pikkelyű halat.
– Mi ez? Valami pici ponty?
– Fasz tudja. De rohadt nyálkás, és milyen apró pikkelyei vannak. – állapítja meg Ceca, miközben leakasztja a halat a horogról, majd óvatosan leteszi a fűbe.
– Tudod mi ez? – Shado rápillant Cecára.
– Hát, nem ponty, az tuti.
– Compó. Láttam a halhatározós kisfüzetemben. Kurvára az, tök olyan, mint azon a képen. Most hogy kompónak kell-e ejteni, vagy ahogy írják, compó, azt nem tudom.
– Compó, gyerekek, compó! Compónak kell mondani. Igen ritka hal! – egy bambusznádbotot szorongató idősebb fazon kiált oda nekik a szomszéd horgászhelyről.
– Ki a faszom ez? Ki szólt? – kérdi körbetekintve Ceca.
– Kaprás volt. Itt van, nem messze tőlünk, a következő horgászálláson. Megint itt rontja a levegőt. – mondja halkan Shado.
– Meg a vizet. – teszi hozzá suttogva Ceca.
– Kaprás Noémi! Kaprás Noémi! Gyerekek, Kaprás Noémi. – ismételgeti a tata a közelben.
– Mit gagyog? Ez hülye? – kérdi Ceca.
– Az hát, egy hazudozós, fárasztó vén szivar. Csak ide ne jöjjön, mert nem szabadulunk tőle. Annyi horgásztörténete van, hogy holnap reggelig maradhatnánk. Hova lett a compó?
– Betettem a haltartóba, hol lenne? Csak nem gondolod, hogy visszaengedem.
Ekkor a srácok mögött a nádasos bozótból előbújva feltűnik az öreg Kaprás. A fiúk meglepetten hátrafordulnak, majd halkan üdvözlik a hantás horgászt.
– Jó napot.
– Szervusztok, sporttársak! Mit hallok, mit hallok én? Compó került a horgotokra?
– Az lesz az. – válaszolja szűkszavúan Shado.
– Milyen csalétekkel sikerült horogvégre kapnotok?
– Trágyagiliszta. Rozsánnál vettük. – mondja neki Ceca.
– Kukoricára is kapna az, én mondom, ekkora tapasztalattal, ami nekem van, elhihetitek. Mutassátok. Na, elő azzal a csodálatos, ritka hallal. Tudjátok, mikor fogtam utoljára compót? 1985. május 23-án, reggel hat óra tizenhét perckor. Enyhe délnyugati szél fújt, a hőmérséklet 13 Celsius fok volt. A compó finom kapással jelentkezett, amikor…
– Itt van, tessék nézni. – szakítja félbe Ceca a pontos adatokkal tűzdelt horgásztörténetet mesélő Kaprást.
– Aha, compó, milyen gyönyörű hal. Gyönyörűszép compó, te drága. – Kaprás végigsimítja a tátogó halat, majd folytatja – Szóval, 1985. május 23. reggel hat óra…
– Ezt már tetszett mondani. – vág közbe Shado, majd összenevetnek Cecával. Az öreg csak folytatja.
– Mint már említettem, enyhe délnyugati szél fújt.
– Compót fogott?
– Mondanám, kisfiam, ha nem szakítanál félbe, de látom, horgásznátok tovább, jól van, nem akarok zavarni, de azért ez csak befejezem. 13 Celsius fok volt. A compó nagyon finom kapással jelezte érkezését.
– Nem kaprással?
– Kaprás? Honnan ismered ezt a kifejezést? – néz meglepetten Cecára a dumás horgász.
– Halottuk, ahogy mondogatja. – mondja Ceca helyett Shado, majd megint elnevetik magukat.
– Kaprás Noémi, igen, gyerekek, ha tudnátok, ki volt ő. Kaprás Noémi. A törpeharcsákat hívom így azóta. Kaprás Noémi, ó, de rég is volt, egy kis fekete lány, olyan kis fekete, mint egy törpeharcsa, a drága.
– Bajsza is volt? – kérdez vissza Ceca.
– Az anyád kurva úristenit, azt, kisfiam! – válaszolja feldühödve az öreg, majd dünnyögve visszaballag a horgászhelyére.
– De hülye vagy, bazmeg. – löki meg Cecát Shado.
– Mer? Mér?
– Még jó, hogy nem vágott nyakon.
– De mekkora poén volt. Kíváncsi rá a tököm, hogy mit hazudozik itt össze ez a szenilis barom. – hadarja Ceca.
– Honnan a faszomból szedi ezeket a pontos időpontokat, időjárás, mittudomén? De nem? – Shado kérdőn néz Cecára.
– Onnan, hogy hülye.
– Hallod? Ott dünnyögi tovább magában a compós történetet, pszt egy kicsit! – inti le Cecát Shado.
Az öreg egymagában ismételgeti a sztoriját, néha megemelve a hangját, hogy a fiúk is hallják.
– Hét kiló hetvenöt dekás compó volt! Hét kiló hetvenöt dekás! – kiáltja hadonászva a fiúknak Kaprás.
– Apja faszát, azt. Hogy a picsába fogott volna majdnem nyolckilós compót? Akkora compó a mesében sincs. Hazudik a vén geci, megint hazudik. – rázza a fejét Shado. Ceca összekuporodik a parton, úgy röhög.
– Mit röhögsz? Ennyire azért nem vicces ez a vén hantagép.
– Szopassuk meg. – kuncog Ceca.
– Mit akarsz?
Ceca Kaprás felé lesve óvatosan kitekeri a botját, majd a haltartóból előveszi a harminc deka körüli halat, és szépen visszaakasztja a szájába a horgot.
– Megsétáltatjuk. A víz alatt. De kuss, semmi röhögés. Figyeld, kifogom újból. – Ceca a compót beengedi a vízbe. A hal egyből elevickél szájában a horoggal, húzza maga után az úszós szerkót.
– Megvan! Megint megvan! – kiált fel Shado, Kaprás egyből nyújtogatja a nyakát, bosszúsan néz a fiúk felé.
– Megint compó, tessék nézni, megint compó! – Ceca az öreg felé emeli a kába halat.
– Gyereke, nagyon ritka hal. Ez óriási! Nagyon nagy szerencsétek van. Micsoda ritkaság! Jegyezzétek meg ezt a napot. Minden adatot tessék feljegyezni! Széljárás, időpont, hőmérséklet, a kapás intenzitása, mindent, nagyon fontos! – morogja nekik Kaprás.
Ceca le sem akasztja a halat, ismét elengedi, megúsztatja, amikor Shado megint felkiált.
– Megint kapás, eltűnt az úszó! Ekkora szerencsét!
– Mi az, fiúk, milyen hal? – Kaprás teljes izgalomba jön.
– Ilyen nincs, ezt már mi sem hisszük el. Még egy compó! Még egy! – Kiabálja Ceca, miközben halkan összenevetnek Shadóval.
Kaprás fel-alá járkál a horgászhelyén, a fejét rázza, hitetlenkedve dünnyög, nem hisz a szemének.
– Gyerekek, nincs mese, ott egy compófészek van. Egy hatalmas compófészek. – jegyzi meg jellegzetes orgánumával, majd visszaül a botja mellé, és magában motyog tovább: ej, Kaprás Noémi, ha ezt láthatnád, compófészek a Kacsatóban, a fiúk csak úgy fosztogatják, az anyjuk úristenit, Kaprás Noémi, hallod-e, vannak még csodák.{jcomments on}
