Jean-Pierre Guéno francia történész könyvet írt a Lili Marleenről és kutatásai alkalmával rábukkant egy eddig még soha be nem mutatott verzióra.
A Lili Marleen című második világháborús sláger elfeledett, 1939-ből származó, sokkal szomorkásabb hangvételű felvételét találta meg egy francia kutató. A slágert Lale Andersen énekesnő tette ismertté, később Marlene Dietrich is énekelte. A második világháborúban mindkét fél katonái énekelték, tetszett Hitlernek is, aki állítólag azt mondta: „Ez a dal mindnyájunkat túlél”. John Steinbeck szerint „ez volt a nácik egyetlen pozitív hozzájárulása a világhoz”.
A dal egy 1939-ben kiadott lemez B-oldalán jelent meg először Lale Andersen előadásában és csak 700 példány fogyott el belőle. Sikertörténete 1941-ben kezdődött, amikor a belgrádi német katonai adó sugározni kezdte a frontra. A katonák tömegesen kérték és akkor született meg a mítosza. Később már német adók is játszották, akár naponta harmincszor is hallani lehetett a slágert, a katonák pedig csaknem egymillió köszönőlevelet írtak Lale Andersennek a dalért.
A dal szövegét egy Hans Leip nevű fiatalember írta 1915-ben, aki egyesítette benne annak a két lánynak a nevét, akik tetszettek neki: Liliét, egy zöldséges lányáét és egy Marlene nevű ápolónőét. Művéhez később írt még két versszakot, amelyben a szerelme után sóvárgó katona már halott. Érdekes, hogy ez a két versszak a különböző verziókban nincs mindig benne. A dal megzenésítője, Norbert Schultze a náci párt tagja volt, „bombás Schultzénak” nevezték, mert előszeretettel komponált harci indulókat.
Jean-Pierre Guéno francia történész könyvet írt a Lili Marleenről és kutatásai alkalmával rábukkant egy eddig még soha be nem mutatott verzióra. Az elfeledett változat zenéjét nem Norbert Schultze, hanem Rudolf Zink írta. A Zink-féle Lili Marleen sokkal szomorkásabb, mint a Schultze által írt, „feszesebb” változat, amely nem sokkal később vált híressé – olvasható a der Spiegel német hetilapban.
A dal mítoszáról 1981-ben készített filmet Rainer Werner Fassbinder német rendező Lale Andersen önéletrajzi írása alapján.
Forrás: MTI
{jcomments on}
