Archív

Kaprás Noémi bajsza, avagy compófészek a Kacsatóban

comp

Compó. Láttam a halhatározós kisfüzetemben. Tök olyan, mint azon a képen. Most hogy kompónak kell-e ejteni, vagy ahogy írják, compó, azt nem tudom. (Hartay Csaba pecaprózája)

1991 tavasza. Ceca és Shado a szokásos suli utáni horgászatukat kezdik meg a Kacsató partján. Nemsokára ritka hal akad a horgukra.

– Csak a Ceca meg a peca.

– Ezt most miért mondod?

– Csak hülyülök. Anyu piszkál mindig ezzel, hogy nekem csak a Ceca meg a peca fontos. – válaszolja nevetve Shado.

– Anyukád jól érzi a lényeget, a peca az rohadt fontos. Meg hát, mindig telefonálgatunk egymásnak, suli után folyton hívogatsz, vagy én téged, hogy hova menjünk pecázni, mikor induljunk, jóhogy összehozta a nevemmel. – válaszolja mosolyogva Ceca.

– Mintha csak a pecára rímelne, pedig a vezetéknevedből találtam ki.

– Fú, Shadi, ne szórakozzál már, kurva nagy ötlet volt. – ugratja Shadót Ceca.

– Bazmeg, bazmeg, gyorsan, rántsál már be! Eltűnt az úszód! – kiált fel Shado, megtörve a Kacsató parti csendet.

Ceca odakap a parti fűbe fektetet botjához, beránt, majd rögtön tekerni kezdi az orsót.

– Oké. Megvan.

– Mi az?

– Megvan, érzem, húz, de nem annyira azért.

– Törpe? Vagy kárász? – kérdi izgatottan Shado.

– Nyugi, mindjárt kijön, nem nagy. – Ceca óvatosan kiemeli a horogra akadt sárgás-barnás pikkelyű halat.

– Mi ez? Valami pici ponty?

– Fasz tudja. De rohadt nyálkás, és milyen apró pikkelyei vannak. – állapítja meg Ceca, miközben leakasztja a halat a horogról, majd óvatosan leteszi a fűbe.

– Tudod mi ez? – Shado rápillant Cecára.

– Hát, nem ponty, az tuti.

– Compó. Láttam a halhatározós kisfüzetemben. Kurvára az, tök olyan, mint azon a képen. Most hogy kompónak kell-e ejteni, vagy ahogy írják, compó, azt nem tudom.

– Compó, gyerekek, compó! Compónak kell mondani. Igen ritka hal! – egy bambusznádbotot szorongató idősebb fazon kiált oda nekik a szomszéd horgászhelyről.

– Ki a faszom ez? Ki szólt? – kérdi körbetekintve Ceca.

– Kaprás volt. Itt van, nem messze tőlünk, a következő horgászálláson. Megint itt rontja a levegőt. – mondja halkan Shado.

– Meg a vizet. – teszi hozzá suttogva Ceca.

– Kaprás Noémi! Kaprás Noémi! Gyerekek, Kaprás Noémi. – ismételgeti a tata a közelben.

– Mit gagyog? Ez hülye? – kérdi Ceca.

– Az hát, egy hazudozós, fárasztó vén szivar. Csak ide ne jöjjön, mert nem szabadulunk tőle. Annyi horgásztörténete van, hogy holnap reggelig maradhatnánk. Hova lett a compó?

– Betettem a haltartóba, hol lenne? Csak nem gondolod, hogy visszaengedem.

Ekkor a srácok mögött a nádasos bozótból előbújva feltűnik az öreg Kaprás. A fiúk meglepetten hátrafordulnak, majd halkan üdvözlik a hantás horgászt.

– Jó napot.

– Szervusztok, sporttársak! Mit hallok, mit hallok én? Compó került a horgotokra?

– Az lesz az. – válaszolja szűkszavúan Shado.

– Milyen csalétekkel sikerült horogvégre kapnotok?

– Trágyagiliszta. Rozsánnál vettük. – mondja neki Ceca.

– Kukoricára is kapna az, én mondom, ekkora tapasztalattal, ami nekem van, elhihetitek. Mutassátok. Na, elő azzal a csodálatos, ritka hallal. Tudjátok, mikor fogtam utoljára compót? 1985. május 23-án, reggel hat óra tizenhét perckor. Enyhe délnyugati szél fújt, a hőmérséklet 13 Celsius fok volt. A compó finom kapással jelentkezett, amikor…

– Itt van, tessék nézni. – szakítja félbe Ceca a pontos adatokkal tűzdelt horgásztörténetet mesélő Kaprást.

– Aha, compó, milyen gyönyörű hal. Gyönyörűszép compó, te drága. – Kaprás végigsimítja a tátogó halat, majd folytatja – Szóval, 1985. május 23. reggel hat óra…

– Ezt már tetszett mondani. – vág közbe Shado, majd összenevetnek Cecával. Az öreg csak folytatja.

– Mint már említettem, enyhe délnyugati szél fújt.

– Compót fogott?

– Mondanám, kisfiam, ha nem szakítanál félbe, de látom, horgásznátok tovább, jól van, nem akarok zavarni, de azért ez csak befejezem. 13 Celsius fok volt. A compó nagyon finom kapással jelezte érkezését.

– Nem kaprással?

– Kaprás? Honnan ismered ezt a kifejezést? – néz meglepetten Cecára a dumás horgász.

– Halottuk, ahogy mondogatja. – mondja Ceca helyett Shado, majd megint elnevetik magukat.

– Kaprás Noémi, igen, gyerekek, ha tudnátok, ki volt ő. Kaprás Noémi. A törpeharcsákat hívom így azóta. Kaprás Noémi, ó, de rég is volt, egy kis fekete lány, olyan kis fekete, mint egy törpeharcsa, a drága.

– Bajsza is volt? – kérdez vissza Ceca.

– Az anyád kurva úristenit, azt, kisfiam! – válaszolja feldühödve az öreg, majd dünnyögve visszaballag a horgászhelyére.

– De hülye vagy, bazmeg. – löki meg Cecát Shado.

– Mer? Mér?

– Még jó, hogy nem vágott nyakon.

– De mekkora poén volt. Kíváncsi rá a tököm, hogy mit hazudozik itt össze ez a szenilis barom. – hadarja Ceca.

– Honnan a faszomból szedi ezeket a pontos időpontokat, időjárás, mittudomén? De nem? – Shado kérdőn néz Cecára.

– Onnan, hogy hülye.

– Hallod? Ott dünnyögi tovább magában a compós történetet, pszt egy kicsit! – inti le Cecát Shado.

Az öreg egymagában ismételgeti a sztoriját, néha megemelve a hangját, hogy a fiúk is hallják.

– Hét kiló hetvenöt dekás compó volt! Hét kiló hetvenöt dekás! – kiáltja hadonászva a fiúknak Kaprás.

– Apja faszát, azt. Hogy a picsába fogott volna majdnem nyolckilós compót? Akkora compó a mesében sincs. Hazudik a vén geci, megint hazudik. – rázza a fejét Shado. Ceca összekuporodik a parton, úgy röhög.

– Mit röhögsz? Ennyire azért nem vicces ez a vén hantagép.

– Szopassuk meg. – kuncog Ceca.

– Mit akarsz?

Ceca Kaprás felé lesve óvatosan kitekeri a botját, majd a haltartóból előveszi a harminc deka körüli halat, és szépen visszaakasztja a szájába a horgot.

– Megsétáltatjuk. A víz alatt. De kuss, semmi röhögés. Figyeld, kifogom újból. – Ceca a compót beengedi a vízbe. A hal egyből elevickél szájában a horoggal, húzza maga után az úszós szerkót.

– Megvan! Megint megvan! – kiált fel Shado, Kaprás egyből nyújtogatja a nyakát, bosszúsan néz a fiúk felé.

– Megint compó, tessék nézni, megint compó! – Ceca az öreg felé emeli a kába halat.

– Gyereke, nagyon ritka hal. Ez óriási! Nagyon nagy szerencsétek van. Micsoda ritkaság! Jegyezzétek meg ezt a napot. Minden adatot tessék feljegyezni! Széljárás, időpont, hőmérséklet, a kapás intenzitása, mindent, nagyon fontos! – morogja nekik Kaprás.

Ceca le sem akasztja a halat, ismét elengedi, megúsztatja, amikor Shado megint felkiált.

– Megint kapás, eltűnt az úszó! Ekkora szerencsét!

– Mi az, fiúk, milyen hal? – Kaprás teljes izgalomba jön.

– Ilyen nincs, ezt már mi sem hisszük el. Még egy compó! Még egy! – Kiabálja Ceca, miközben halkan összenevetnek Shadóval.

Kaprás fel-alá járkál a horgászhelyén, a fejét rázza, hitetlenkedve dünnyög, nem hisz a szemének.

– Gyerekek, nincs mese, ott egy compófészek van. Egy hatalmas compófészek. – jegyzi meg jellegzetes orgánumával, majd visszaül a botja mellé, és magában motyog tovább: ej, Kaprás Noémi, ha ezt láthatnád, compófészek a Kacsatóban, a fiúk csak úgy fosztogatják, az anyjuk úristenit, Kaprás Noémi, hallod-e, vannak még csodák.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top