– Látod ott a strandon azt a szőke csajt?
– A strand pénztáránál? – kérdez vissza félénken a fiú.
– Igen, ott. Nem ismered véletlenül?
– Dehogynem, az unokatesóm.
– És, mi a neve? – vág közbe Laca. (Hartay Csaba alkoholprevenciós prózája)
Az EFOTT-os sztori folytatódik.
– Idő mennyi? – kérdi Laca, miközben az újabb sörét szorongatja.
– Hét tíz. Igyuk meg kurvagyors, hugyozzunk egyet a buszozás előtt, oszt’ menjünk. – böki oda Szőke.
A fiúk rekord idő alatt benyomják a maradék italokat, majd kivánszorognak a kocsmából. Odakint homlokon vágja őket az erősödő napsütés, meg persze az elfogyasztott alkohol is. Irány a hatos megálló, elvegyülnek a tömegben. Laca a begipszelt lábával nem igazán tud sokáig ácsorogni, rögtön lehuppan egy padra, Shado és Szőke beszédbe elegyednek a várakozókkal. Van, aki röviden válaszol nekik, de a legtöbben levegőnek próbálják nézni őket, nem igazán lelkesednek a reggeli részeg fiatalokért.
– Na, bazmeg. A busz. Beállt. Bazmeg. Gyerünk. A busz itt van.
– Húha, Szőke, barátom, én se vagyok már a régi, de te kezdesz nagyon elfáradni, a szókincsed eléggé beszűkült, öcsém. Azért nekem is gyönyörű a világ. – ugratja Shado.
– Most kezdek a csúcsra jutni, csak nyugi. Laca! Laca! Gyere Lacííí, indul a buszunk! Bazmeg. – hangoskodik artikulálatlan hangon Szőke a buszmegállóban, a reggeli tömegből páran összenéznek, nénikék rázzak a fejüket.
Shadóék kábán ácsorogva előreengednek jó néhány utast, míg végül ők is felmásznak a busz lépcsőjén. Szőke rögtön ordítozni kezd a sofőr mellett.
– Hééé! Jegyeket, bérleteket, itt a Részegek Hadserege, gyerünk, ellenőrzés! Hééé, hááá!
– Na, ide figyeljetek, gyerekek. Ha nem hagyjátok abba az ordenáré üvöltözést, azonnal leszálltok a buszról, és mentek, amivel akartok. Vagy pedig befogjátok és csendben leültök. Ennyi a választék. – közli Szőkéékkel ellentmondást nem tűrően a sofőr, majd szigorúan bámul a fiúkra. Szőke bólint, Shado és Laca is követi.
– Nem lesz semmi gond, elnézést. – mondja Laca a sofőrnek, aki nem válaszol semmit, csak elveszi a marék aprópénzt.
A fiúk meghunyászkodva üres üléseket keresnek, elhelyezkednek, majd a busz kikanyarodik a megállóból, irány Magyarhertelend. Shadóék mellett össze-összesúg néhány utas, de nem törődnek velük különösebben, örülnek, hogy a sofőr véget vetett a piás hőzöngésnek. Mindhárman fél percen belül álomba merülnek, jobbra-balra dől a fejük a szerpentineken. Fel-felriadnak egy-egy erősebb fékezéskor, majd újra bevágják a szunyát.
– Magyarhertelend, strand megálló! Mondom Magyarhertelend, strand megálló, hahó, ébresztő, fiúk! – a sofőr kihajolva a vezetőfülkéből próbálja ébresztgetni a srácokat.
– Hé, Laca, hé! Szőke, heló, megérkeztünk! – Shado felriad, majd meglökdösi a többieket.
– Mi van? Mi van? Hol vagyunk? Mikor van? – motyogja Laca.
– Mi mikor van? Hülye vagy? Reggel fél kilenc, Magyarhertelend, heló, marhák, leszállunk.
A bágyadt „katonák” levánszorognak a buszról, majd megállnak a délelőtti hőségben. A busz elporzik.
– Basszátok meg. Megjöttünk. Lehet akkor gyalogolni. Már kurva meleg van. – dörmögi Szőke.
– Messze vagyunk a nyaralótól? Mennyire van ide a Viola utca? Nem itt szálltunk fel, nem, Shado? Én nem úgy emlékszem. – hablatyolja Laca.
– Nem, nem itt szálltunk fel, persze, hogy nem, bentről, a faluból indultunk tegnap délután. Hát, a fasz tudja, innen szerintem egy negyed óra alatt haza tudunk sétálni. De kurva szép a táj. Nézzétek. – Shado a Mecsek felé mutat.
Szemben velük a hegyoldal sűrűn bükkfákkal. A zöld végtelen hűvös érzetet keltő távolsága. A hegyoldal tövében ott a strand. A strandig hosszú, egyenes betonút vezet. Az út mellett balra foci- és teniszpálya. A focipályán egy tizenéves-forma srác dekázgat.
– Látjátok, ott egy csávó. A pályán. De hülye, ilyenkor itt focizik egymagában, ebben a tetű melegben. Marha. – mondja Shado, amint elindulnak.
– Jaj, Shadika, neked mindenki marha, aki sportol, menj már. Edzi magát a kiscsávó. Nem csak súlyzókkal lehet sportolni, te kis gyúrós. – Szőke hátulról átkarolja Shadót, majdbelecsíp mellkasába.
– Aúúú! Na, takarodjál már! Ez kurvára fáj, te hülye! – visong Shado.
– Kussoljatok már, azt nézzétek inkább. Ott, a Strandon. Látjátok? – kérdi Laca, miközben biceg mögöttük, majd megáll.
– Hol?
– Ott, Shado, oda nézzél, ott a bejáratnál, a jegypénztárnál, ott ácsorog egy szőke buksza, basszátok meg.
– Aha, látom. És, mit csináljunk vele? Büdösek vagyunk, még szinte részegek, á, hagyjad már! – inti le Shado.
– Várjatok csak! – Szőke előre siet.
– Mit akar ez a marha? Ez hülye. Odamegy a focis kölökhöz. – mondja Lacának Shado.
– Hé, haver, heló! Cső, szia, figyelj csak! – szólítja meg Szőke a labdázó srácot, majd Shadóék is közelebb mennek hozzá.
A fiú elsőre megretten, lábával megállítja a labdát, majd halkan visszaköszön.
– Sziasztok, heló.
– Nyugi, tesó, nem akarunk semmi rosszat, ne aggódj, az EFOTT-ról jövünk, itt van a szállásunk Hertelenden, nyugi, csak egy kérdés. – Szőke odalép a fiúhoz, majd kezel vele.
– Igen? Mondjad.
– Te hertelendi vagy? Itt laksz?
– Aha.
– Látod ott a strandon azt a szőke csajt?
– A strand pénztáránál? – kérdez vissza félénken a fiú.
– Igen, ott. Nem ismered véletlenül?
– Dehogynem, az unokatesóm.
– És, mi a neve? – vág közbe Laca.
– Meggyesi Timi.
– Hú, köszönjük, kistesó, te a mi emberünk vagy! – kiált fel Szőke, majd mindhárman sietős léptekkel a strand felé veszik az irányt, Laca persze a begipszelt lábával ismét lemarad.
Jövő pénteken a főszerepben: Meggyesi Timi{jcomments on}
