Spiró Györggyel Fogság című regényéről Margócsy István irodalomtudós beszélgetett a Nyitott Műhelyben. (Csanda Mária tudósítása)
Sorra véve történelmi tárgyú regényeit, a Kerengőtől az Ikszeken át a Jövevény majd a Messiások című könyvéig Margócsy István elsőként azt kérdezte, miért fordult a múlt megírása felé ezekben a művekben? Spiró György szerint nem tudná a mát megfogalmazni olyan típusú regényekben, mint Gorkij, akit a huszadik század öt legjelentősebb írója között tart számon, viszont ezt a fajta regényírást szereti. Különösen a Klim Szamgin élete c. könyvet, ami szünet nélküli mesélés tagolások nélkül. Sokat olvasott és olvas, avantgarde regényeket is, nagyon érdeklik a kortársai, de ebben nem hatottak rá. Másik kedvelt írója Flaubert, akinek az Érzelmek iskolája című regényét emelte ki.
Ezek a regények arról nevezetesek, hogy hihetetlen élettapasztalatot ölelnek fel, hogy van ez a régiséget illetően, ezelőtt 200 és 2000 évre visszatekintve? – hangzott a következő kérdés. Spiró György válaszában hangsúlyozta, hogy mesékről és fikciókról van szó, s a fordulatos, cselekményes dolgok remélhetőleg felkavarják, nevetésre ingerlik az olvasót. A fő cél: mesélni. Ezzel együtt sok irodalmat tanulmányozott, Boguslawskiról, Mickiewiczről, a Messiások szereplőinek naplóit is kiadták, rengeteg anyaghoz hozzáfért.
A Fogság című regénye születéséről elmondta, hogy először a Biblia alapján akart egy kisregényt írni. Foglalkozott Jézus személyével, akiről annyit lehet tudni, hogy egy gyógyító csoport tagja volt. Mély pszichológiai tudással, pszichoszomatikai ismeretekkel rendelkeztek. A kétezer évvel ezelőtti római birodalomról nagyon sok anyag van, amit feldolgoztak, nagyon sokról viszont semmit nem tudunk. Amerikában és Svédországban a ’90-es években új lendületet vett a régészet, vallásszociológia, a pozitivista történettudomány óta pedig az első évszázaddal sokat foglalkoztak. Nem tud többet, mint amit a régészetből, történelemtudományból megtudott, de összefüggésekre jött rá, és az írót nem köti a diszciplínák fegyelme. Azt tartotta becsületesnek, hogy nem írja le, amit nem tud. Amit biztosan lehet tudni, az a környezet, ahol a regény játszódik.
Margócsy István a helyszínek ismeretéről kérdezte az írót, hogyan működik a történeti beleképzelés tájaknál? Spiró György a Fogság írásakor mindössze Rómában járt öt napot, ami a város megismerésére is kevés. Igyekezett forrásokat találni, pl. Sztrabón ókori utazó és földrajztudós munkáit, de későbbi nagyszerű útleírásokat is talált, és rengeteg térkép van, ami alapján lehet rekonstruálni a helyszíneket. Jó forrásokat úgy választ ki, hogy rengeteg rosszat elolvas, a források kilencven százalékát újra kellett olvasnia. Josephus Flavius például jó forrásnak bizonyult, kezdve attól, hogyan kövezték ki a templomot, odáig, hogy közmunkával enyhítették az ókori munkanélküliséget.
Döntő pillanat, amikor elhatározza, hogy ki lesz a főhős. Az író gondolkozik, hatásokra tör írás közben, és rájön, hogy karakteres és esendő figurát kell választani. A hősöket bámuljuk, de nem tudunk velük azonosulni. Uri, a regény főhőse inkább középen áll, ahonnan a nagypolitikába és az alsó néprétegek sorsába is beláthat. Lukács György regényelmélete is ezt erősíti, aki Walter Scott regényhőseit vizsgálja, de pl. az ókori Satyricon fő alakja is ilyen, esendő figura. Uri a római zsidó közösségből indul, predesztinált, hogy kereszténnyé legyen, végül mégsem válik azzá. Gárdonyi, Sienkiewicz regényeiben törvényszerű, hogy a kereszténység győzzön, műveik ezáltal üdvtörténetté alakulnak. Emberileg, politikailag, vallásilag érti, de az ő hőse megmarad egy nagyon szkeptikus, kiábrándult, józan figurának. Ha az ember európai tudattal rendelkezik, fontos számára a kereszténység. Hit nélkül nincs ember, és ennek a nagy világvallások a lecsapódásai. Pál apostolnak volt a vallás létrejöttében nagy szerepe, mert a görögök számára is könnyűvé tette az elfogadását. A kereszténység egy válságra volt válasz, ami az író szerint azóta is tart, ezt abból tudhatjuk, hogy a kereszténység ma is fennáll.
Margócsy István elmondta, hogy a regény egyházi elismerést is kapott, nem ütközött dogmákba, tabukba, valamint Spiró György nemcsak főhősében, de a nem éppen galamblelkű szereplőkben is megláttatja az emberit, esendőt. Az író elmondta, voltak, akik egyházi részről szerették a regényt, de olyan véleményt is kapott, hogy a keresztényellenes gyűlölet szülte, amire azt a választ tudja mondani, hogy ennyi évet nem töltött volna gyűlölt szereplők között. Jézusban a főhőse apafigurát látott. Nagy írók, mint Shakespeare vagy Dosztojevszkij a förtelmes figurákat is tökéletesen ábrázolják, ő a gonosznak beállított emberekben valamiért feltételezi a jót. Így Caligula szerinte zseniális politikus volt, aki Alexandriába akart menekülni, hogy kiéheztesse Rómát, így kényszerítse térdre a szenátust. Nem sikerült sem neki, sem Nérónak, Vespasianus lett az a császár, aki így tett szert hatalomra Róma felett. Margócsy István megjegyzésére, miszerint a könyv történelmi, politikai intrikák ábrázolásában is ragyogó, Spiró György Philón In Flaccum című művét említette, amit felhasznált.
Az esten közreműködött Kardos Róbert színművész, aki részleteket olvasott fel a regényből, Markó Gitta hegedűn Bach szólószonátáiból játszott. A Radnóti Gimnázium diákjainak egy csoportja részt vett a beszélgetésen, a magyartanáruk által kiadott mű okán. Kérdéseik nyomán megtudhattuk, hogy az író tíz évig gyűjtötte az anyagot, és két év alatt írta meg a regényt, nőalakjainak ábrázolásakor pedig korabeli női életeket vett alapul, nincs áthallás mai viszonyokra, a válságot látja abban is, hogy a nők teljesen elnyomottak voltak.
{jcomments on}
