Március 15-én nyílt Krakkóban fotókiállítás a Nemzetközi Kulturális Centrum „visegrádi” fotósok munkáiból. Csizek Gabriella megnyitója két nyelven. És képek.
A Visegrád Alap támogatásával két éve folyik az Európai Kulturális Alapítvány, Budapest Visegrad Visibility programja azzal a céllal, hogy megtapasztalhatóvá, átélhetővé tegye a visegrádi régió geopolitikai, történelmi és kulturális összetartozását. Visegrádi országokból és Németországból fiatal kultúrakutatók, fotó- és képzőművészek, folyóiratok szerzői és szerkesztői, fordítói vesznek részt a közös munkában.
Második éve szerveznek nyári, utazó workshopokat a visegrádi országokban, 2010-ben Szlovákiában, Somorján és Selmecbányán, 2011-ben Brnóban és Krakkóban töltöttek egy-egy hetet, idén nyáron pedig Prágába és Pécsre készülnek. A program idején a résztvevők a délelőttöket terepmunkával, a fotósok fényképezéssel töltötték, a délutánokat szemináriumokkal, előadásokkal, vitákkal.
A projekt keretében a résztvevők olyan kérdésekre keresik a választ, hogy Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Merre tartunk? Milyen hasonlóságokat és különbségeket találunk a visegrádi országok mindennapjaiban, kollektív tapasztalataiban, emlékezetében és ennek az épített környezetben, a köztereken, házakon látható lenyomataiban? Hogyan nézünk szembe a globális kihívásokkal, hogyan használjuk fel a lokális tapasztalatokat?
E kérdésekre adott képi-válaszokba nyújt egy kis betekintést a FOTO FREE EUROPE – VISEGRAD VISIBILITY című kiállítás.
A kiállított képek között egyrészt a fiatal fotográfusok munkáját segítő művésztanárok: Gabriella Csoszó és Julia Bauer fotósorozatai láthatóak egy-egy teremben, másrészt a csoport minden tagjának legalább egy képe a közös tevékenységet bemutató első teremben.
Többek között azért is izgalmas ez a válogatás és betekintés a közös munkába, mert láthatjuk a kialakult stílussal, végigvitt projektekkel dolgozó művésztanárok munkáit, de ugyanakkor abba az alkotó-folyamatba is beleláthatunk, ami a közös kérdésfeldolgozás során készült fotókat jelenti.
A csoport tagjai a maguk fotográfiai tudásának és a felvetett kérdések egyéni megfogalmazásának metszéspontján készítették képeiket. Nyitottá lettek, hogy érzékelhetővé váljék számukra – a képeket nézve számunkra is – egy épület üvegablakának múlt-idézése, különböző korszakok stílusának együttélése, vagy az egy portréban megjelenő élettörténet. Mindezt olyan közegben, amely nem része mindennapjaik történéseinek. Máshol van, de még sincs messze. Ismerős is, de olykor szokatlan. Azt a kulturális tudást mutatják meg, amelynek nyomán olvashatóvá, értelmezhetővé válik a képbe sűrített információ. Mindaz, ami összeköt bennünket. Különbözőségünk annyiban mutatkozik meg, hogy milyen mélységben látjuk-tudjuk olvasni ezeket. Ez pedig a rákérdezés és a felfedezés örömét adja, így segítve a magunkra ismerést itt, Európában.
Julia Baier sorozata, azt az általános mindenkire jellemző közös, pozitív érzést jeleníti meg, ami szinte mindannyiunk életének része, mikor találkozunk a négy alapelem egyikével – a Vízzel. A fürdés, az úszás örömteli élményének a dokumentuma, különböző helyszíneken, természeti és épített közegben is. Az emberi test organikus vonalai és az épített medencék, uszodai létesítmények geometriája találkozik Julia tiszta kompozícióival, s teremt szinte időtlenné lett, hasonlóságokat felmutató képeket.
Csoszó Gabriella sorozatai mesterien ötvözik a tárgyszerűség és az érzékletesség különös együttesét és sűrítik magukba a határtalan jelentést. A könyvekben őrzött tudás értékének társadalmi, politikai változások okozta módosulásainak kérdéskörét. A politikai erőtér meghatározó jelenlétét életünkben, akkor is, ha ebben az esetben éppen a Szabad Európa Rádió legnagyobb európai állomásának elhagyott épületeinek és az emberi ottlét nyomainak érzékeny dokumentálása történik. Mindemellett annak is példái, hogyan lel a valóság változásainak függvényében más értelmet egy a szabadság kérdéskörét firtató már elkészült fotósorozat. A közelmúlt történelmi összefüggésében felvetett téma mára jelenvaló lett és így már más a dolgunk vele.
Három terem, két érett alkotó sorozatai és tanítványaik közös munkájának képei … ha javasolhatom a képeket nézve –– írják meg a maguk történetét, így válva részesévé a kulturális összetartozásnak.
Csizek Gabriella
Sponsored by the Visegrad Fund, the Visegrad Visibility program of the European Cultural Foundation, Budapest has been operating for two years with the aim of making the geopolitical, historical, and cultural cohesion of the Visegrad region transparent and attainable. Young culture researchers, photographers, fine artists, authors, editors, and translators of publications take part in this common initiative.
For two years now, they have been organizing summer workshop on rotation in the Visegrad countires (Šamorín and Banská Štiavnica, Slovakia in 2010; one week each in Brno and Krakow in 2011; and trips are planned to Prague and Pécs this year). As part of the program, participants spend their morning with fieldwork and photographers shoot image, while in the afternoon, everyone attends seminars, lectures, and debates.
Project participants seek to find answers to questions, such as “Who are we?”; “Where are we from?”; “Where are we headed to?”; “What similarities and differences are there in the everyday lives of the Visegrad counties?”; “How does do these similarities and differences demonstrate themselves in their collective experiences, their memory and its built environment like public spaces or imprints on houses?”; “How do we face global challenges and how do we apply acquired local experiences?”
The exhibition PHOTO FREE EUROPE – VISEGRAD VISIBILITY provides a glimpse of insight into the answers through the image-responses given to these questions.
Exhibited pieces feature photos by the teachers of young photographers who are artists themselves: two rooms showcase the photo series of Gabriella Csoszó and Julia Baier each, whilst at least one photo by each member of the team is exhibited in the first room displaying their group work.
This selection and public showing of co-operation is particularly exciting as, amongst other things, it shows us art pieces by artist-teachers with refined styles and completed projects. At the same time, it also offers a glimpse at the process of creation; that is, it displays the photos that resulted from the group’s collective processing of these questions.
Members of the group created their images at the intersection of their own photographic knowledge and their individual articulation of the questions raised. Not only they but, by looking at the images, us, the spectators as well become ready to experience the past through the glass window of a building, the coexistence of various stylistic eras, or the story of a life in a portrait. Their context is not part of everyday happenings as it lays somewhere else, yet it is not too far either. It is familiar, yet unusual at times. Artists reveal a cultural knowledge that makes the information that is condensed into an image readable, understandable, and interpretable. All that connects us is disclosed; however, our differences get just as deeply exposed as our abilities allow for seeing and reading these images. These processes result in the joy of inquiry and discovery, assisting self-recognition here in Europe.
Julia Baier’s series showcases a common positive feeling that is generally acquired by all; one that characterizes almost all of us when we encounter one of the basic elements, Water. Her series documents the joyful experience of bathing and swimming at various locations, including both natural and artificial environments. Organic lines of the human body and the geometry of constructed swimming pools and establishments happen on Julia’s pure compositions and create almost timeless images exposeing similarities.
Gabriella Csoszó’s series masterfully combine a strange blend of objectivity and sensitivity and encapsulate an unbound meaning. They encompass issue of modifications induced by social and political changes to the value of knowledge stored in books. But they also expose the defining presence of politics and political space in our life; regardless of whether it is the abandoned buildings of the greatest station of the Radio Free Europe/Radio Liberty or the signs of human presence being documented delicately. Her series are examples of how an already composed photo series raising questions about liberty can gain different meanings according to the changes of reality. The topic discussed in the context of recent history becomes very much present by today and, as such, we have to deal with it differently.
Three rooms. Series by two mature artists. And photos created as a group. If I may suggest so: while looking at the photos, write your own stories and, thus, become part of cultural cohesion.
Gabriella Csizek
Köszönet:
Éva Karádi (HU) a projekt szíve és mamája
Gabriella Csoszó (HU) Julia Baier (G) fotóművészek
Markéta Bendová (CZ), Daša Bertoková (SK), Tomaš Gindl (SK), Barbora Holubová (CZ), Anton Invancsu (SK), Kóti Kata (HU), Magdalena Malińska (PL), Somogyvári Kata (HU), Chris Spatschek (G), Szentesi Csaba (HU), Tuczai Rita (HU), Varró Zsuzsa (HU), Zuzana Zborilová (CZ) alkotók
{jcomments on}
