Szexista szimbólumok, szado-mazo maszkok. Polgárpukkasztás? Szembesítés? Reflektálás? Talán. A kiállítást Bojár Iván András művészettörténésznyitja meg február 24-én, pénteken este 6-kor a NextArt Galériában.
„Egy infantilis spirituális kutatás, hogy felépítsek egy kieszelt vallási-transzcendens rendszernek a képét, megteremtve a misztérium illúzióját egy a valóságban egyáltalán nem vallásos világban/ból. A procedúra kudarca a művészet. Hiszen kénytelen vagyok kép kép után egy új eszmét és annak megfelelő új vizuális világot felépíteni, mert elévül, megunom. Ez mindent elmond, hiszen egybecsúsznak a vallások, politikák, popikonok, áltudományok és minden, ami egyben ott lebeg a felhőben. Tájékozódási pontjaink viszont nincsenek.”
Szöllősi Géza „imaszőnyegei”szemléletmódjukban leginkább Suzuka és barátai című sorozatához állnak közel. A fotóalapú, interneten fellelhető képeket úgy veszi mintául, hogy közben újraalkotja őket. Samplereket hoz létre, ahogyan Warhol tette az újságkivágásokkal és a szitával – vagy tenné ma, a 21. század technikai eszközeivel.
Digitalizálja, számítógéppel átrajzolja, új kontextusba helyezi, végül oltárra állítja az immáron saját motívumkészletéből összemontázsolt képeket, melyek már-már heraldikus megkomponáltságot mutatnak.
A „szőnyegprintek” struktúrája, apró részletei, alakjai, szimbólumai mind másodlagosan felhasznált elemek. Első benyomás alapján a töménytelen szín- és figuraorgia talán az egyetlen közös vonás bennük. A „képi költemények” szervezőelve látszólag véletlenszerű, azonban a legkisebb elem is szándékoltan került a helyére. Szándékoltság van abban is, ahogy a Rotschenko-plakátra reflektál, ahogy a szereplőket egymás köré csoportosítja, profán vagy szakrális szimbólumokat alkalmazva. Saját, valós, kaotikus világunk köszön vissza mindegyikről.
Szövevényes összefüggések, félig sejtett kapcsolatrendszerek, titkos társaságok tagjai tűnnek föl, titkokat szőnek a vásznon, megfejthetetlen szimbólumrendszert alkotva. Néhai politikusok, diktátorok, pop-és rajzfilmikonok, ma is élő, de már-már történelmi jelentőséggel bíró kulcsfigurák. Szexista szimbólumok, szado-mazo maszkok.
Akiket titkon imádnak, mert társadalmilag nem elfogadottak és akiket nyilvánosan imádnak, mert ez az elvárt.
Plágiumról szó sincs. Polgárpukkasztás? Szembesítés? Reflektálás? Talán. A valóság felszíne alatti mélyvalóság vagy csak fantazmagória? Ezt mindenki maga döntse el.
{jcomments on}
