A Dream Theater pénteken koncertezettBudapesten. Nem jártunk ott, de! (Fotó: Mohai Balázs) [Podmaniczky Szilárd versblogja]
De régen baromi sokat hallgattam a Dream Theatert, még az öcsém másolta kazettákról. Már akkor sem értettem, hogy lehet ilyenlehangolóan bárgyú nevet adniegymetal zenekarnak, hogy Álomszínház. Magyarul baromira rosszul hangzik. A Mekong Delta mindjárt ropogósabb. Az még brutálisabb zenekar. Legközelebb utánanézek, mi van fönt tőlük.
Igazából a Dreamről akartam ma írni, elsztorizgatni a régi bulikat, de valahogy olyan vén fasznak éreztem magam már a gondolattól is, hogy ezt most hanyagoljuk. Gondoltam, beszéljen helyettem a zene, közben hirtelen fölindulásból rágugliztam a Theater dalszövegeire, hogy valami versblogba illő műfajt halásszak. Amit itt olvashattok, az egy igazi csemege, én szétröhögtem magam, mintha visszafelé olvasva fordították volna kézenállás közben, negyven hektoliter forró olívaolajban.
A háló csapdájában
(Caugth in a Web)
Csend leplez
Figyellek
Mutasd a fájdalmat
Mely kísért
Megvetnéd a borzongást
Ha mindaz, mit rejtegetnél, az enyém lenne
A háló csapdájában
Eltüntetve a világból
Fonálon lógva
Hazugságokat sző
Örökké az agyamban
Látom az ösvényt
Melyet hagysz
Megmutatja az igazságot neked
Üres szó
Talán nem látjuk
A vágy szomját
Mely könnyen jön
Próbálj még kergetni
A világban többet és többet
És félelembe éltess
Lecsupaszítom most
Magam egészen
A külső nem érdekel
Még az élettel is táncoltam
Mikor senki nem volt ott velem
Ez a hang a lelked sebe?
Ez a hang a lelked sebe?
A háló csapdájában
Eltüntetve a világból
Fonálon lógva
Hazugságokat sző
Örökké az agyamban
Próbáltam az életedet élni
De nekem ez nem működik
Lecsupaszítom most
Magam egészen
Vonzó nem lehetek belül
Az élet tánca az, ami soha
Nem lehet az enyém
Forrás: www.hardrock.hu
Az élet tánca soha nem lehet a tiéd. Hát, sajnálom. Viszont helyette a tiéd lehet egy 2006-os koncertfelvétel Szöülból: Pull me under.
{jcomments on}
