Kirohannak a játszótérről, ki az utcára, gyalogosok közt szlalomozva végigtrappolnak a járdán, a gyógyszertár mellett egészen a tanácsháza épületéig. A fiúk nagyon fürgék, a dühtől elvakult csóka akárhogy teper, nem éri be őket.
[Hartay Csaba prózája]
1989 októbere. A korai esteledésben Ákos, Norbi és Shado a lakótömb egyik földszinti ablakánál módszeresen énekelgetik az iskolában tanult Tyukodi pajtás című népdalt. A lakók már kezdik megelégelni a kéretlen énekórákat.
– Sziasztok, mi a mai program? – kérdi Ákosékat Shado a beton pingpongasztalnál.
– Semmi újat nem tudunk. Esetleg egy énekelgetés? Idegesítés? Lakó-basztatás? – sorolja kérdőn Norbi a szűkös lehetőségeket.
– Én még nem unom. A kedves lakótársak igen, de hát ez cél, nem? Vagy tudsz valami más rohadékságot, Shado? – kérdi Ákos.
– Most nem ugrik be semmi. Azért kíváncsi vagyok, meddig lehet ezzel ingerelni őket.
– Beszartál? Mi van? Úgyse jönnek ki. Az a nő ott bent ducul egész nap, a faszi meg tévézik, lusta, ránk se bagózik. Hadd főjenek csak a levükben, majd legközelebb nem földszinti lakásba költöznek, kétszer is meggondolják. – mondja gúnyosan kuncogva Norbi.
– De mit gondolhatnak? Szerintem totál hülyének néznek bennünket. Először lehet, hogy tetszett nekik, de mára már tuti, hogy kivannak. Teljesen. Én sem bírnám. De tesztelgessük csak őket. Ez a sorsuk. – Ákos is elneveti magát.
Délután öt óra. Sokan hazaértek már a munkából, itt-ott lámpák gyúlnak, vacsorát készítgetnek, tévéadás dereng az elhúzott függönyökön keresztül. Shadóék az ablakok alatt elosonnak a módszeresen zargatott lakásig. Konyhaablak, a sötétítő nincs behúzva, minden kivehető. Asztal, székekkel, partvis a sarokban. Belülről halvány fény dereng, talán a nagyszobában van a házaspár. Megállnak, belesve összedugják a fejüket, és kezdik a műsort.
– Most. Háromra. Te vagy a! Na, gyerünk, mi van befostatok? – kérdi Ákosékat Norbi.
– Dehogy, csak nem tudtam hirtelen, hogy izé. A szöveg. – válaszolja Shado.
– Ne szórakozzál már, ti is tanultátok a dalt, nem? Hányszor elénekeltük már. Na, akkor kezdhetjük. – mondja Ákos.
– Oké, akkor: Te vagy a legééény, Tyukodi Pajtás, nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs. – zengik mindhárman a dalt a földszinti lakás ablakánál.
– Mit látsz odabent? Van valami mozgás? – kérdi Norbit Shado.
– Aha, a csaj ott mozgolódik, már kezd bepöccenni. A faszit nem látom. Lehet, hogy a másik szobában van. – Norbi a konyhaablakra tapadva les be a lakásba, hogyan tűrik a rögtönzött énekórát a lakók.
– Már kurva idegesek lehetnek. Hány napja is adjuk nekik a kultúrát? Kettő? – kérdi Ákos.
– Vagy inkább három, szerda van. Hétfőn kezdtük. – teszi hozzá nevetgélve Shado.
– Várjatok csak, a csaj valamit dumál. Lehet, hogy már be van pöccenve. Mutogat is. – bújik oda Ákos a fiúkhoz.
– Hadd mutogasson. Mi majd dalban mondjuk el neki. És tessék, lehet követni: Te vagy a legéééény, Tyukodi pajtás, nem olyan mint más, mint Kuczug Balázs. – kezdik rá újra..
– Ne már, mindig elakadunk az első strófánál. Mi van, tovább nem tudjátok? – kérdi Ákos az elhalkult Shadóékat.
– Én nem, csak az első versszak van meg. Mér, te tudod az egészet? – kérdez vissza Shado.
– Ez hülye, tényleg tudja az egész dalt. – mondja kuncogva Norbi.
– Igen, én szépen megtanultam. Jóhogy, jó kis dal ez. Na, figyeljetek, így van az egész:
Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,
Nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs,
Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,
Nem egy fillér, de két tallér kell ide pajtás!
– Aha, várjál csak. Aszondja, mi is jön. – Ákos elakad egy pillanatra, majd koncentrál, és folytatja a teljes szöveggel.
Szegénylegénynek olcsó a vére,
Két-három fillér egy napra bére.
Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!
Bort kupámba, bort, embert a gátra,
Tyukodi pajtás, induljunk rája,
Verjük által a labancot az másvilágra,
Úgy ad Isten békességet édes hazánkra.
– Menj már a picsába, bevágtad végig? – csodálkozik Shado.
– Miért? Nem olyan nagy dolog ez. Párszor elolvastam és tudom. Adjuk csak meg a módját a színvonalas idegesítésnek.
– Ákos nagy énekes legény, jól van az. Kapcsolódjunk be szépen. – Norbi is újra hangosan dalolni kezd.
– Az énektanárnőnk milyen büszke lenne ránk, basszátok meg. – nevetgél Shado.
Megint rákezdik. Majd ismét. A lakásban nagy a mozgolódás. A férj is megjelenik, valamit dumál a konyhaablak felé integetve. A csaj a háttérben áll, karba tett kézzel. A fiúk tovább énekelnek, egyre hangosabban. Mögöttük a parkolóba autók érkeznek, környéken lakók szállnak ki, döbbenten, fejet rázva vesznek tudomást a daloló srácokról. Zengik a dalt töretlenül, nem zavarja őket senki és semmi, átadják magukat a „zene szeretetének”, közben el-elröhögik magukat, Ákos viszi a szöveget, Shadóék követik, ahogy tudják, a dallam megvan, a hangerő is, a lakók egyre idegesebbek.
– Nem olyan, mint mááás, mint Kuczug Balázs. – éneklik belefeledkezve, már vagy ötödjére.
Ekkor az épület végénél, a bokrok közötti sötétségben feltűnik egy alak, majd csörtetve megiramodik feléjük. A Tyukodi pajtást, mintha elvágták volna, mindhárman bekussolnak és abban a pillanatban szétrebbennek. A férfi idegből rohan feléjük. Norbi a garázsok felé fut, Ákos és Shado a lakótelep ölelte belső játszótéren rohan keresztül, mintha az életük függne tőle, úgy szaladnak. Dolgozik az adrenalin mindegyikükben, a faszi közben káromkodik.
– Elkaplak, te kis geci, kinyuvasztalak, állj meg!
– Gyerünk, nem állhatunk meg, mert egy agyonver, gyerünk! – zihálják egymásnak fej-fej mellett Shadóék.
Kirohannak a játszótérről, ki az utcára, gyalogosok közt szlalomozva végigtrappolnak a járdán a gyógyszertár mellett egészen a tanácsháza épületéig. A fiúk nagyon fürgék, a dühtől elvakult csóka akárhogy teper, nem éri be őket, egy karnyújtásnyira van Shadótól, de megbotlik, Shado előnyt szerez, nem sokáig, a faszi megint a nyomában van, nyújtja érte a karját, hogy elmarja a kabátjánál, de nem sikerül neki, mindig csak az a pár centi hiányzik. Ákos a leggyorsabb, továbbszalad, egészen akettes iskola előtti főtérenlassít csak, onnan veszi észre, hogy Shadót majdnem elmarja a felidegesített lakó, ahogy átrohan az úttesten. Fél pillanaton múlott az egész. Shado bemérte a közeledő kamiont, még éppen átcsúszott előtte, a jármű hosszan dudált, az idegbeteg férfi már nem vállalta be a további hajszát, pont elcsapta volna a kamion. Shado még fut, fut egy ideig. A templomkertbe érve visszanéz, de már nem követi senki, lelassít, megáll. Levegőért kapkodva, remegve nekitámaszkodik egy vaskos tölgynek.
– A kurva életbe. Majdnem elütött a kamion. Majdnem agyonvert a faszi. Te vagy a legény, Tyukodi pajtás. – mondogatja magában zihálva.{jcomments on}
