Gyerekszáj, prózában

Fotó: Podmaniczky Zsolt

Illényi Mária beszélgetése Podmaniczky Szilárddal. Awww.konyv7.hu ajánlójából.

Nagyon sokféle hangvételű könyvet írt már, megszólalt már női kontra férfi nézőpontból is, amikor egyazon történet kétféle értelmezésben szólalt meg. Most miért választotta a gyermeki látásmódot?
Az előző könyvemben, a Döglött kutyával őrzött területben férfi és női monológok olvashatók, amelyek között szerepelt egy kisfiú és egy kislány monológja. Ezt a szálat folytattam ebben a könyvben, másfelől pedig nyelvileg rendkívül izgalmas volt egy gyerekszájon, a gyermek nézőpontján keresztül „elbeszélni” a felnőtt világot. Olyasmi ez, mint a svéd gyerekversek, csak prózában.

Kevés a derűs hangvételű történet a könyvben, miért van ez?
Az egész könyv alapja az emlékeimben élő gyerektragédiák voltak. Ha egy kisgyerek haláláról szólnak a hírek, mélységes szomorúság tölt el. Megrendülök, és közben tehetetlennek érzem magam. Hogyan lehetséges ez? Hogy történhetett meg? És nincs válasz. Nincs segítség. És ha mást nem tehetek, legalább megszólaltatni tudjam ezeket a gyerekhangokat. Rajtuk már nem lehet segíteni, de a valóságos történetükben lévő dráma van olyan megrendítő, hogy odafigyeljünk a gyerekekre, akik számomra mindaddig angyali lények, amíg meg nem jelenik bennük a gonosz felnőttség tükörképe.

Tovább

{jcomments on}