Egy darabig él az ember, aztán meghal. Az első napok a legnehezebbek, később megy magától.[Szeles Judit prózája a Jávorszarvaslesen]
Előző részek:
Kastrup, nemzetközi repülőtér
Felhős az ég. Egyforma kék és piros gépek sorakoznak föl. Szabályos időközönként elered az eső. A homok sok esőt magába képes szívni. Koppenhága és Malmö között hidat emeltek. Így Dániából nézve Malmö Koppenhága külvárosa, odaátról pedig Koppenhága Malmö reptere és szórakoztató negyede, The Soho of Malmö.
Az utasok elegánsak, lassan és csöndben sétálgatnak a vámmentes övezetben. Beljebb, a Non-Schengen Area. Ahol még nagyobb a csönd, és kevesebb a vámmentes üzlet. Mindenből egy-egy. Mindenhol ugyanaz a parfüm, csokoládé, dán zászlók, hableányok, kínai selyempizsama, nyakkendő, füstölt lazac. A gépekhez egy végtelen hosszú folyosó vezet. Van mozgójárda, de még azzal is hosszú percekbe telik végigjutni ezen a folyosón. LOT, Bulgária, Aeroflot, Tarom, Moldavian Airlines, Malev ülnek sorban. Némelyik fekszik és alszik. A sorsuk kifejlesztette bennük azt a könnyedséget, ami lehetővé teszi, hogy az elegáns és hideg Kastrupon is őszinték legyenek.
Malmö, Segevång, 2001. október 6. délután
A férfi elvesztegetett egy napot. Kimegy az utcára. Elindul a Central Stationen felé. Megállít egy taxit. Beül a sofőr mellé, az kikapcsolja a magnót, amit addig hallgatott, és átvált egy helyi rádióra.. A férfi nem szól semmit. A sofőr csak annyit jegyez meg, hogy ma egy kissé mintha élénkebb lenne a forgalom. Bár ez meglehetősen relatív. Malmöben sok kereszteződésben telezöld közlekedési rendszer van, ami egy igazi zsúfolt városban tulajdonképpen őrültség is volna.
Elvesztegetett nap, gondolja valamivel később a vonaton, de katasztrofálisnak azért nem nevezhető. Még elmondhatatlanul sok napom van.
Hangosan köhög. Nincsenek összefüggések,gondolja, egy darabig él az ember, aztán meghal. Az első napok a legnehezebbek, később megy magától.
Kastrupnál kiszáll. Rágyújt egy cigarettára.
Eközben a Kronetorpsgatan keleti végében baleset történik. Az úton átszalad egy nyúl. Éppen egy kopott bordó Volvo előtt. A vezető elrántja a kormányt, mert felvillan lelki szemei előtt az a közlekedési tábla, amin egy nagy kacsa és két kiskacsa van, és az, hogy valahol a Ribban közelében láthatott ilyet, és az is, hogy gyerekkorában a nagymamájáéknál… És eközben azt nem láthatja, hogy egyenesen egy oszlop felé tart. Amikor pedig felismeri az oszlopot, hirtelen nemcsak a nagymamája és a kiscsirke, hanem a mamája, a papája, az összes testvére és unokatestvére, a tiszteletes, a szilvalopás, a középiskola, a házuk erkélye, a homokozó, a vajaskenyér, minden eszébe jut. Mire nekicsapódik az oszlopnak, lejátszódik előtte az egész élete. Ha pedig az egészet össze lehet foglalni négy-öt másodpercben, mi értelme is volt.
(Vége)
{jcomments on}
