Napi egy liter pálinkát gurított le. [Szerbhorváth György Rókavadászat rovata]
1991-ben a legkövérebb jugoszláviai az 56 éves Ekrem Obhođaš volt a maga 220 kilójával. Napi három kiló húst evett és egy liter pálinkát ivott meg. Pedig nevéből ítélve muzulmán volt. További sorsa ismeretlen.
Szerbhorváth György
1991-ben, 19 évesen annyi kiló lehettem, mint ahány éves Obhođaš. Ma évben és kilóban is jóval több vagyok. Obhođašról meg nem tudunk semmit.
Azt sem tudjuk, mely hivatal vezetett nyilvántartást a polgárok súlyáról. Pontosabban tömegéről – hisz a kg mértékegysége a tömeg, a súlyé meg a newton. Aki ezt felcserélte általánosban, rögtön egyest kapott a fizikatanárnőtől. Hiába, hogy az egész világ keveri.
Szóval, nem tudjuk, a kilókról ki vezetett nyilvántartást, ki hasonlította ezeket össze, milyen következtetéseket vontak le. Hogy erre ott s akkor kinek, mely hivatalnak akadt ideje, ereje, rejtély. Hiszen ama év elején az ország már a szétesés küszöbén állt, majd Jugoszláviából kivált előbb Szlovénia, súlyos harcok árán Horvátország is, és év végére Jugoszlávia már csak nevében és csonka hadseregében létezett.
Ekrem Obhođaš tehát a nevéből ítélve muzulmán volt, bosznia-hercegovinai lakos – ez a köztársaság akkor, úgymond, még egyben volt. Egy csirkefarmon dolgozott a Szarajevó melletti Palén, ami azért különleges, mert Pale, ez a falu később a boszniai szerbek fővárosa lett, itt volt Radovan Karadžić főhadiszállása. Mivel 1992-ben kitört a boszniai háború is.
Obhođašnak azért tellett napi három kiló húsra, mert vadász volt – így az egykori hír. De vajon mire vadászott? Ha csirkefarmon dolgozott, bedugta a vadászpuska csövét a csirkeól ablakán, aztán puff? Vagy kiment az erdőbe, és leterített valami komolyabb nagyvadat, amiből ellehetett egy ideig? (A boszniai medvék később átszöktek Szerbiába a Drina folyón át, nem bírták a folyamatos harci zajt.) De egy 220 kilós ember miképpen képes csatangolni azokon a hegyeken-völgyeken át? Amelyekkel abban az időben a jugoszláv autóipar csodája, a szarajevói Golf is csak kettesben tudott megbirkózni, és tudom, Szarajevó utcáin még egy Honda is kínlódik egyesben is.
Obhođaš sorsa ismeretlen, de az biztos, hogy Obhođaš-ok ma is élnek Szarajevóban. Egyikük, Nedžad, aki 1957-ben született, 1992-ben esett el Szarajevó védőjeként – talán rokonok, akár testvérek lehettek. Ekrem esetleg Palében rekedt, és a szerbek végeztek vele? Vagy inkább a pálinka? A koleszterin? Vagy bevetette magát vadászpuskájával az erdőkbe, hegyekbe, akár 1945-ben a japánok a dzsungelbe? Túlélte? És miért érdekel ez bennünket?
Olvasgatom a szarajevói lapokat, semmi nyom. Az anno oly hírneves Oslobodjenjében az apróhirdetéseket böngészem. Az egyik: „eladó halacskáknak akvárium ”. Rögtön mellette – látszik, tematikusan csoportosítják a hirdetéseket – már egy különlegesebb ajánlat: olyan szabadalmat árul valaki (csak a mobilját adja meg), amellyel megakadályozhatóak az árvizek (hozzáfűzi: az árvizek, amelyek a folyók és patakok kiöntésével keletkeztek). Világtalálmány – nem is értem, miért apróhirdetésben ajánlgatja. És miért nem veszünk belőle a Tiszára?
A világ mindenkori legkövérebb embere egyébként kétszer, illetve, rekordja válogatja, háromszor is többet nyomott Ekrem Obhođašnál. Aki, mint jeleztük volt, napi egy liter pálinkáig meg sem állt, eszerint hithű muzulmán aligha lehetett. Feltételezem, emellé sört is ivott, de azt annak idején a krónikás feleslegesnek vélte feljegyezni. Mert a víz úgyis csak akváriumba vagy árvízbe volt való.
{jcomments on}
